Új Dunatáj, 2006 (11. évfolyam, 1-4. szám)
2006 / 2-3. szám - Szilágyi Miklós: Wosinsky Mór
66 ŰJ ÜUNATÁJ • 2006. SZEPTEMBER Szilágyi Miklós WOSINSKY MÓR „A JELES PAP, A KITŰNŐ FÉRFIÚ, A NAGYTUDÓS..." 1854-1907 Szerkesztette Gaál Attila - Kiadja a Wosinsky Mór Megyei Múzeum Szekszárd, 2005. A múzeumi tudományok fejlődésének-alakulásának: a közműveltséget szolgáló tudás-bázis „régi” és „új” elemei egymásra rétegződésének különös velejárója, hogy a múzeum-alapító elődök munkájának megannyi eredménye akkor is meghatározóan jelen lenne a mindennapokban, ha az utódok „elfelejtenének” emlékezni a ma is, a holnap is fejleszthető, tehát fejlesztendő forrásgyűjtemény létrehozásának körülményeire. Jelen lenne, hisz mindannak, amit a neves és névtelen elődök egyszer-valamikor múzeumi megőrzésre alkalmasnak ítéltek, meg kell maradnia az idők végezetéig. Még abban az elszomorítóan szélsőséges esetben sem kallódhat el teljességgel nyomtalanul múzeumi műtárgy, ha az intézményesedett barbárság hadikórházzá alakítja a múzeumépületet, s a múlt emlékei ebek harmincadjára kerülnek. Ez esetben az egykorú újsághírekből, a majdnem-szemét kusza feljegyzésekből csupán sejthető „pótolhatatlan veszteség”, azaz a hiány a nyugtalanító a ma muzeológusa számára - tehát újabb kutatásra sarkalló. Amúgy pedig egy-egy páratlanul értékes, annak idején ezért múzeumba vitt műtárgy készítési/használati/előkerülési körülményei feljegyzésének elmulasztása - vagy a dokumentáció elkallódása? - szokta diktálni a muzeológus számára a detektív alkatot feltételező kiegészítő adatgyűjtés sziszifuszi munkafeladatát. Tolna megye múzeumának mindennapjaiban természetesen így is jelen van - egykori múzeumigazgatóként tanúsíthatom: jelen volt évtizedek óta - a múzeumalapító-nemzedék megannyi tisztes erőfeszítése: az egykor megszerzett, ma már megszerezhetetlen műtárgyak újra-értelmezése és a „hiány” kényszerítették ki feladataink tetemes részét. Ám - dicséretes módon - nemcsak így van jelen: az emlékezés és emlékeztetetés magasztos kötelességéről sem felejtkezik el az újabb meg újabb muzeológus generáció! Az ilyen alkalom, mint a múzeum-alapító, a mai igényeket is kiválóan szolgáló múzeumépületet „művezetőként” felépítő apátplébános, Wosinsky Mór születésének 150. évfordulója, vissza nem térő alkalmat kínált rá, egyben kötelezett is, hogy minden „kor-specialista”, a maga szakága sáncai közül széjjeltekintő szak-muzeológus számba vegye mindazt, amit a folyamatos rájuk figyelés eredményeként tudni lehet, s az érdeklődő, múzeum-szerető közönségnek is tudnia kell az alapító elődökről. Azért is tudnunk kell mindannyiunknak, mert a múzeum-ügy iránti elkötelezettségük, a lehetetlen körülmények között is utat találó leleményes
