Új Dunatáj, 2005 (10. évfolyam, 1-4. szám)
2005 / 1. szám - JÓZSEF ATTILA-VERSEK (ANGOL NYELVEN)-ZOLLMAN PÉTER FORDÍTÁSAI - Tverdota György: Tömeg
64 Üj Dunatáj • 2005. március tészetét vagy Pázmány Péter prózáját attól függetlenül tudjuk ma élvezni, hogy katolikus vagy protestáns felekezetűek vagyunk-e. József Attila kora még túl közel van hozzánk ahhoz, hogy minden további nélkül túl tudnánk tenni magunkat azokon az elkötelezettségeken, amelyek rá jellemzőek voltak. Csak azt szerettem volna felmutatni, hogy a költőnek még az ilyen nyilvánvalóan politikai ihletettségű versét sem tekinthetjük abban a rossz értelemben proletárköltészetnek, amelyben ekkor a költészetnek ezt az irányát a kortársak, akár a hívek, akár az ellenfelek értették. József Attila nyilvánvalóan arra törekedett, hogy a politikai mondandót gáncstalan művészetté lényegítse át. A formát kezében tartja, művét szinte zeneileg komponálja, nemcsak a mondandóra figyel. Bizonyításom, elismerem, féloldalas, hiszen a mai generációknak szerencsére vajmi kevés fogalmuk van arról, milyen is volt a proletárköltészet. Az ezzel való megismerkedés azonban fölösleges fáradság lenne. Elégedjünk meg azzal, hogy József Attilától idézzek ezzel kapcsolatban egy 1931 szeptemberéből származó levélrészletet, amelyben Fábry Zoltánnak panaszkodik a moszkvai magyar írók ún. Plattformtervezete miatt, amelyben őt a fasiszták közé sorolták: A költő itt a saját verseit hasonlítja össze a proletárirodalom termékeivel: „Azonkívül többnyire jók és nem rosszak, legalábbis nem tehetségtelenek, ugyanakkor amikor a rólam szóló passzus túloldalán vers címén ilyen sorok állanak: »Kiutat kerestünk, kiút fele vágytunk, / s a ‘Viharmadarad’ került a kezünkbe, / az ‘Anya lapjai arcunk feltüzelte.« A platformtervezet h) pontjának követelése: harc a művészi minőségért! Nos, majd szóbaállok velük, ha a többes számú alanyhoz többes számú állítmányt tesznek.” A példa karikaturisztikus, kiélezett, de a tendenciát jól mutatja. A költő poétikai és nyelvtani, nyelvhelyességi hiányosságaik miatt igen kritikusan viszonyult a proletárköltészet termékeihez, s ezekkel szemben ő igaz költészetet kívánt produkálni ebben a nemben is. A Tömeg ennek az erőfeszítésnek meggyőző példája.
