Új Dunatáj, 2005 (10. évfolyam, 1-4. szám)
2005 / 1. szám - JÓZSEF ATTILA-VERSEK (ANGOL NYELVEN)-ZOLLMAN PÉTER FORDÍTÁSAI - Tverdota György: Tömeg
Tverdota György • Tömeg 63 vele, akkor azt kell mondanom, hogy ekkor még tanulta a költő ezt a formát, s nem követi olyan erősen a modellt, mint később. A vers címét, témáját adó, s a szövegben hétszer megismételt kulcsszó kétszer, nyomatékosan hangzik el egymás után: „Jön a tömeg, a tömeg.” Ha csak a „tömeg jön”, az lehet akár közömbös megállapítás. De ha „tömeg, a tömeg” jön, az már emfatikus megnyilvánulás, s egyúttal a tömeg nagyságának nyelvi ábrázolása is. A vers címszavának ez a proliferációja, megsokszorozódása felhívja a figyelmünket a költemény egészét hallatlanul intenzíven befonó ismétléstechnikára. A „csűrért, gyárért, boglyáért, / hétórai munkáért” például úgy is felfogható, hogy a rímkapcsolat: a „boglyáért - munkáért” a sor belsejét is áthatja: „csűrért - gyárért - boglyáért”, ám ez utóbbi összehangzást nem kell feltétlenül rímnek tekinteni, hanem ragismétléses szerkezetnek, amely ráolvasásszerűen, a jelentéstől függetlenedve ugyanannak a hangcsoportnak a monoton újra felhangzásával éri el hatását. Még két formaképző elemre hívom föl a figyelmet. Egyrészt az ismétléstechnikára. A rímelésről és általában a rag- és képzőismétlésről már volt szó. E két utóbbi egyúttal a részletek grammatikai homogenizálásának is eszköze. Az ismétlésnek azonban itt fontos jelentéstani, illetve a nyelvi formával is ábrázoló szerep jut. Ne feledjük, hogy a vers témája a tömeg, a tüntető sokaság, s a felsorolások, halmozások mintegy grammatikailag leképezik a tárgy sokszorosságát. A „dobódik, hánykolódik, dagasztódik” szavakkal ugyanazt a jelenséget, a kenyérdagasztást szorozza meg hárommal a költő. A „csűrért, gyárért, boglyáért, / hétórai munkáért, / a Göncölért, Fiastyúkért, / bővizű alföldi kútért” sorokban héttagú felsorolással találkozunk. A tömeg elsodró erejét három igével érzékelteti: „kapja, viszi, sodorja”, illetve az elsodort dolgokat és lényeket hat tárgyas főnév felsorolása meríti ki: a padokat, / a kiszniket, a kocsikat, / a csákókat, a lovakat, / a fölmutatott kardokat”. A másik formaképző elem, az ellentét, az antitézis a felidézett világ tagolásában, strukturálásában kap szerepet. A legkülönbözőbb szinteken kimutatható bináris oppozíciók tagolják és építik a szöveget. Járás - megállás: „járó erdő - ha megáll”. Ellentétes irányú mozgás: „kibontja - bevonja”. Generációs kontraszt: „atyáim - leánykáim”. Hangrendi ellentét: „Óh! - Ő”. Alany és tárgya: „épület - építő”. A topográfiai ellentéttel összekapcsolt funkciók ellentéte: „lenn alapkő és fönn tető”. Osztályantagonizmus: „munkásság, parasztság - polgári ravaszság”. Mindenkinek szabad belátásán múlik, hogy tetszik-e neki ez a vers vagy sem. Ma is hatnak rokon- és ellenszenvek politikai és ideológiai elhelyezkedésünktől függően, akár tudatosan vállaljuk ezeket, akár öntudatlanul befolyásolják nézeteinket. Sőt, ma sajnálatosan erősen vannak jelen ezek a kondicionáló tényezők. Balassi köl
