Új Dunatáj, 2005 (10. évfolyam, 1-4. szám)
2005 / 1. szám - JÓZSEF ATTILA-VERSEK (ANGOL NYELVEN)-ZOLLMAN PÉTER FORDÍTÁSAI - Tverdota György: Tömeg
62 Űj Dunatáj • 2005. március replő „a tömeg”, amelyre a „csövek” felel közvetlen közelből. Itt hal el a „tömeg” szóra épülő rímsor. Más szempontból nézve a rímeket, találunk egy sor önrímet. Ezt idézi elő a kezdő sor megismétlése. Itt még azt is megkockáztathatjuk, hogy a két kezdő sor elejétől végéig rímel, mint Weöresnél: „Aj e nőkebelű Lidi óta / a Jenőke belül idióta”. Rímtechnikailag ilyen önrím „a tömeg” szó anaforikus újra-meg újra előfordulása. A „kenyere” is rímel önmagára. Vannak aztán tiszta rímek, amelyek azonban korántsem kimunkált, cizellált visszhangok, mint amilyeneket Kosztolányinál, Babitsnál és másutt József Attilánál is találunk („szelíd ősz - elidőz”; „elidőz - szelíd őz”), hanem nagyon is nyersen egyszerű visszhangzások, lévén vagy ragrímek, vagy azonos képzők megismétlései: „gyökere - tenyere - kenyere”; „dobódik - dagasztódik”; „boglyáért - munkáért - Fiastyúkért - kútért”; „padokat - kocsikat - lovakat - kardokat”, s itt az egyik sor belsőleg is rímel: „a csákókat, a lovakat”, stb. Szilágyi Péter jambikus-trochaikus, azaz polifonikus ritmusúnak tartja a verset, s ebben az irányban igyekszik lekottázni a ritmus váltakozását, a trocheus jambusba átcsapását, majd visszatérését a jambikus ritmushoz. A szabályoktól eltérő, szabad rímelésére is hivatkozva a századforduló belga előavantgárd költőjére, Émile Verhaerenre vezeti vissza a Tömeg ritmusát. Kétségtelen, hogy József Attila ebben az időszakban tanulmányozta Verhaeren szerkesztésmódját és sokat tanult ettől a szimbolizmusból az expresszionizmusba való átmenetet végrehajtó költőtől. Félszabad verseinek sora: a Külvárosi éj, a Téli éjszaka, az Elégia és az Alkalmi vers a szocializmus állásáról című vers és a nagyszerű töredék, a [Tehervonatok tolatnak...] kétségkívül nem született volna meg a verhaereni minta nélkül. E verstípus egyik legjelentősebb darabja, az Óda sem. Csakhogy a felsorolt versek valóban a szabadvershez állnak közel, sorhosszúság tekintetében például az egy szótagú sortól a 13 szótagú sorig az összes sorhosszúság előfordul. Itt pedig, mint láttuk, a sorhosszúság szabálytalan ugyan, de úgy ingadozik az öt szótagú és a tíz szótagú sorhosszúság között, hogy 7-8 szótagnál állapodik meg a sorok többségében. A kilengések amplitúdója jóval kisebb, mint pl. a Külvárosi éjben, azaz a Tömeg prozódiailag fegyelmezettebb. A rímelésre pedig nem a Tömegben látott szabálytalan, de nagyon is sűrű visszacsengés jellemző az említett darabokban, hanem a rímritkázás, azaz rímtelen sorok között szabálytalan távolságokban fel-felbukkanó rímek. Ezen kívül pedig, mint láttuk, Szilágyi Péter nem számol a sorok egy részének magyaros ütemezhetőségével. Úgy gondolom tehát, hogy itt a Verhaeren - párhuzam sokkal kevésbé jogosult, mint a többi vers esetében. A verhaereni minta követését egy évvel későbbre tenném, s ha már a Tömegben is számolnunk kellene
