Új Dunatáj, 2005 (10. évfolyam, 1-4. szám)
2005 / 1. szám - JÓZSEF ATTILA-VERSEK (ANGOL NYELVEN)-ZOLLMAN PÉTER FORDÍTÁSAI - Tverdota György: Tömeg
Tverdota György • Tömeg 61 Szép Szó című folyóiratban megjelent Szerkesztői üzenetben fogalmazódik meg. Ha tehát nincs más lehetőség, ha minden más hiábavaló, akkor jöjjön a forradalom, a tömegakció, akkor helye van a teljes felfordulásnak. A vers rögtön fortissimóval indul. A skandált jelszavakat megismétli a költő. Négy felkiáltójellel ellátott hiányos mondat sorakozik két sorban. Ez a szó szoros értelmében idézet, egy hangzásképnek a szöveg élére illesztése, szinte dallamminta, mint a régi versek élén az „ad nótám”. Mintegy kijelöli a verssorok hosszúságának határait. A sorok nagy része hosszabb öt szótagnál, de nem sokkal. A következő két sor hétszótagú, majd ezeket egy nyolc szótagú sor követi. A nyolcszótagos és a hétszótagos sorok váltogatása lesz jellemző a vers egészére. A hétszótagos, 4/3-as osztású sort a költő nagyon kedveli. A két ütem kiegyensúlyozatlan, egy hosszabb és egy rövidebb részre tagolódik. Ilyen a Tiszta szívvel sora: „Nincsen apám, se anyám, / se istenem, se hazám” - „csűrért, gyárért, boglyáért, / hét órai munkáért”. Ilyen a Klárisok sora: Klárisok a nyakadon. / békafejek a tavon”. De ilyen a Medvetánc refrénje is: „Brumma, brumma, brummadza.” Ezt a 8-7 megosztást helyenként csonka, három vagy négy szótagos sorok tarkítják: „a tömeg” vagy „odvas foga”, aztán az „Óh!”, illetve az „Ő”, amelyek külön sort alkotnak, s alighanem négy szótagnyi hosszúságig kitartva kell kiejteni őket: „Ó-ó-ó-ó! A vers vége felé akad egy tíz szótagos sor is: „az alku, az átok, a csönd, a szó!” illetve kilenc szótagosak: „Éljen a munkásság, parasztság, / nem fogja polgári ravaszság”. Egyfelől tehát nagyon tiszta, többféleképpen skandált ritmusszerkezetek bukkannak föl a versben: „Munkát! kenyeret!” (5); „csűrért, gyárért, boglyáért, / hétórai munkáért” (7); „Éljen a munkásság, parasztság”(9). Másrészt az ettől való kisebb-nagyobb amplitúdójú prozódiai kilengések a szabadvers benyomását keltik. A rímelés nagyon különös, egyedi. Egyrészt rímhalmozással találkozunk. Egész rímbokrok sarjadnak: „ha megáll, vér a gyökere. / Termőföld talpa, tenyere. / Százezer hegy a kenyere”.; „Kapkod, nyúl, ahova ér, / csűrért, gyárért, boglyáért, / hétórai munkáért, / a Göncölért, Fiastyúkért, / bővizű alföldi kútért”; „és sodorja a padokat, / kiszniket, a kocsikat, / a csákókat, a lovakat, / a fölmutatott kardokat”. Másrészt a rímek szeszélyesen, igen nagy távolságból visszhangzanak egymásra. A „tömeg” például, mint rímszó, a legkülönbözőbb távolságokból kap visszhangokat. Első felbukkanása után keresztrímként ráfelel a „kövek”, majd erre ölelkező rímként válaszol az „ütötte meg”. Nyomban következik rá, mondjuk párosrímet képezve, a megismételt „tömeg”. A következő rímig, (önrímig) 9 sornyi kihagyás után, a „tömeg” szó megismétléséig kell várni, hogy a következő sor nyomban rímeljen rá: „püffeteg”. Újabb visszhang a „Világ, bekap a tömeg!” rímszava, majd végül újra az önálló sorként sze
