Új Dunatáj, 2005 (10. évfolyam, 1-4. szám)
2005 / 1. szám - JÓZSEF ATTILA-VERSEK (ANGOL NYELVEN)-ZOLLMAN PÉTER FORDÍTÁSAI - Tverdota György: Tömeg
58 Új Dunatáj • 2005. március A tömeg, amely az épület anyagát adja, egyben az az ágens is, amely ezzel az anyaggal az építő munkát az eszmei tervezéstől a gyakorlati megvalósításig, a tényleges építkezésig elvégzi. Olyan társadalom képe bontakozik ki ebben a vízióban, amely magát építi ki, magát szervezi totalitássá. Az ilyen építkezés majdnem a biológiai szervezet önmagát termeléséhez hasonlít: „Ő / az épület s az építő, / lenn alapkő és fönn tető, / a dolgozó, a tervező”. A totalitás víziójával József Attila azt sugallja: mindenki, aki számít, aki pozitív értéket képvisel a társadalomban, az itt van a tüntetésen. Vagy testi valójában, vagy úgy, hogy a jelenlévők képviselik őt. Ezért folytatódik a definíció a munkásság és parasztság megéljenzésével. A tüntető sokaság kicsiben ezt a nagy egészet helyettesíti. Az első definíció: „A tömeg / járó erdőrengeteg”, átmegy sorrendben a harmadik egységbe: a tömeg jellemzésébe, amely biológiai, botanikai síkon bontakozik ki: „ha megáll, vér a gyökere. / Termőföld talpa, tenyere.” A metaforát pontosan talán nem is lehet megfejteni, de körül lehet írni. A város peremén című versében írja a költő a proletariátusról: „A való anyag teremtett minket”. Nos, a gyökérrel, a vérrel és a termőfölddel a tömegnek ezt, a való anyaghoz való közelségét fogalmazza meg a szöveg. A jellemzés következő művelete a tömeg természetrajzi jelenségekkel, hegyekkel és köddel történő mennyiségi, hiperbolikus megidézése. Ezerfejű, kollektív lényről lévén szó, természetes, hogy étvágya abnormisan nagy, ezerszeresen meghaladja a kollektíva részét képező külön-külön egyedekét: „Százezer hegy a kenyere, / itala nem férne ködnek / s a ködök bár hegyet födnek, / a tömegnek nincs kenyere.” Itt hívom föl a figyelmet arra, hogy a kenyér képzete átfogja a vers első felét. A kezdősorok „Munkát! kenyeret!” kiáltásától a „Százezer hegy a kenyere”, illetve „a tömegnek nincs kenyere” sorokon keresztül a következő egységgel bezárólag: „Kenyértésztaként dobódik, / hánykolódik, dagasztódik”. Ez az újabb művelet, amellyel újabb versszak kezdődik, kétféleképpen folytatja a tömeg jellemzését. Először, az imént idézett sorokban a termelő tevékenységből veszi a hasonlatot, a pékek munkájának megfigyelése a kép alapja: „Kenyértésztaként dobódik, / hánykolódik, dagasztódik / a tömeg.”, mintha egy óriási pék forgatná a masszát. Láttuk, hogy a negyedik definíció a termelő munkának egy másik területét aknázza ki szemléleti anyagként: az építőiparét. A második definíció: „a tömeg. / Tömény őssejt” mikrobiológiai jellegű, s az első definícióhoz hasonlóan jellemzésben folytatódik: anyagát a tudományból meríti. A tömeget itt a költő az eddigi hiperbolisztikával ellentétben a kicsinyítés eszközeivel, a mikroszkópon tanulmányozható amőba látványával szemlélteti: „Tömény őssejt, püffeteg / tapogatóit kibontja, / nyúlik, válik amőbaként, / más dudorait bevonja.” A kozmikus méretűig történő tágítás,
