Új Dunatáj, 2005 (10. évfolyam, 1-4. szám)

2005 / 4. szám - Műmelléklet: Cyránski Mária szobrászművész

pedig a Kirakják áfát olvasható. Utána az Elmaradt ölelés miatt, a Ne bántsd, a Magány, a Ki-be ugrál... és a Kiáltozás, végül a Kész a leltár áll. „Tigris”-vers és „szelíd őz”-vers egyként található e sorozatban: vad fájdalom és higgadt leltár; hetyke-dacos hang, a könyörgés és a rezignált el-bírás szava - igazolva emez éles hangváltás okkal a „kétféle- sőt! - két József Attila” elképzelést9, ha egy más aspektusból is, s ha, meglehet, nem is kettő, de három, sőt több, egészen elkülönülő hangot vélünk kihallani e késő őszi versekből (is). A Nagyon fáj üvöltése-zokogása után a Két hexameter villoni iróniáját.

A Csak az olvassa... kezdetű versnek valóban nincsen címe; de voltaképpen a Két hexameternek sincs. A címtelenségek sok neme közül (a szerző elfelejtett címet adni; nem volt rá ideje; nem akart címet adni, s csak számozta, csillagozta az alább sorjázó szöveget, ezáltal ciklusszerűvé téve; van olyan, mikor a szerző az első sort vagy annak kezdését teszi meg címnek, látványosan megtagadva ezzel a címadás segítő gesztusát; máskor a cím csak a műfajra vonatkozik, van, hogy a versformára - széles a skála, melyen mozoghat a jelentéstani kohézió e fontos eszköze funkciójának elbizonytalanítása) a Két hexameter valami olyast jelöl ki, mint Pilinszky Négysorosa. Nem értelmez, mint az Eszmélet, a Levegőt!, a Holt vidék stb., hanem erőteljesen ráutal egy formai jellegzetességre, ami amúgy a cím nélkül is világos volna.

Egyfajta hetykeség, pimaszság is van abban, ha valaki két szemmel látható és füllel hallható szabályos hexameter fölé odaírja egy vállrándítással, hogy „Két hexameter”. Azt adom, amit amúgy is látsz. Ettől kezdve: Adva van -, hogy Marcel Duchamptól10 kölcsönözzünk címet. Másrészt: nem segítek, nem adok kulcsot, lemondok erről a befogadó felé irányuló mentő, baráti gesztusról. így teszem/teszi talán a szerző „szervessé” a tartalommal végleg összeforrott, adekvát formát.

De vajon „szabályosáé ez a két hexameter? Az időmértékes verselés daktilusainak és spondeusainak rendje szerint igen, de a sorközépi daktilus (a második) átszakítja a két rövid mondat határát, eltünteti mormoló ritmusával a cezúrát, s ilyenformán sajátosan felel/vitatkozik az éles mondathatárral: a kategorikussággal. Azokkal a mondathatárokkal, melyeknek elválasztó írásjeleivel foglalkozni szeretnénk.

A mondatok szóbeli hangoztatása, kimondása, elszavalása más és más jelentésárnyalatokat adhat a mondatoknak s a négy mondat logikai összefüggésének. Írásban e megkülönböztetésekre a szórenden s az esetleges mondattani elemzésen kívül az írásjelek képesek utalni. Eligazítanak bennünket afelől, mit is olvasunk e tömör kisvilágban, mely József Attila Két hexameterének mikroklímája.

Képzeljük el, hogy valaki úgy talál rá e költemény mondataira („talált tárgy”- trouvaille - az is, ahogy a nagy francia-magyar szótár11 egyik szószerkezetében fordítja a szót: „droit de trouvaille”/ ’talált tárgyak után járó jutalom’), hogy azok írásjel nélkül, kivetett, eltagolt darabokban kerülnek elé, s rá van bízva, hogy milyen

4