Új Dunatáj, 2005 (10. évfolyam, 1-4. szám)
2005 / 4. szám - Cseke Péter: József Attila és a kolozsvári Jancsó-fivérek
CSERE PÉTER • JÓZSEF ATTILA ÉS A KOLOZSVÁRI JANCSÓ-FIVÉREK 51 zatán, 1929 januárjában pedig fellépett az Ady halálának 10. évfordulóján rendezett ünnepségen, majd a február 18-án tartott nagy visszhangú Új Magyar Föld-esten. Tasi József 1995-ben megjelent könyvében mikrofilológiai alapossággal tárta fel József Attila „barthás” korszakának mozzanatait, Lengyel András pedig azt vizsgálta egyik friss keletű tanulmányában, hogy miként alakult a költő gondolkodásmódja ebben a közösségkereső és közösségre találó periódusban.30 Annyi bizonyos, hogy nem csupán a magányból való kitörés szerencsés kísérlete volt ez a két esztendő, hanem a nemzeti identitáskeresés termékeny korszaka is. Lényegében akkor tudatosodik benne - akárcsak párizsi évei után Illyés Gyulában -, hogy aki a magyarság szellemi vezetésére vállalkozik, annak a „magyar föld” nem lehet terra incognita. Ismernie kell „ezer esztendős európai létünk” megszenvedett történelmi tapasztalatait és a nyugateurópai társadalomfejlődéstől eltérően alakult jelenbeli állapotát. A BMT programjának védelmében írt vitacikkének,31 és még inkább a BMT felhívásaként megjelent Ki a faluba című röpirat vezérgondolatainak a tanúsága szerint József Attila akkor fedezi fel mind önmaga, mind nemzedéktársai számára a korszerű nemzettudat forrásait és tartalmait. Nemcsak gondolkodását, a költészetét is megtermékenyíti a felismerés: „az emberiségnek éppen magyar mivoltunkkal tartozunk”. A költőről írt könyvében Fábián Dániel egyebek mellett azért idézi fel a nevezetessé vált röpirat keletkezés-történetét, hogy érzékeltesse József Attila akkori gondolkodásmódját. (Ismeretes, hogy a Ki a faluba első változata Fábián nevéhez fűződik; Fábián Dániel orvos volt, tudományos előadásmódja nem felelt meg a röpirat műfaji követelményeinek. Miután ezt belátta, a szöveget átadta József Attilának: öntse megfelelő formába.) „A társadalmi kérdésekkel való foglalkozás nem jobb- vagy baloldali érdek - olvasható Fábiánnál -, hanem a magyarság egyetemes történelmi érdeke. A magyar társadalmi kérdések sarkköve az agrárkérdés, a magyar paraszt sorsának megváltoztatása. Ezt nem lehet egyedül könyvből megtanulni, hanem ki kell menni a faluba, hogy komoly, alapos helyszíni szemle alapján győződjön meg ennek sorsdöntő fontosságáról minden szociális felelősségű magyar entellektüel.” József Attila átírásában ez így vált köztudottá: „A magyar jövendő sorsa szorosan összefügg a valóságos nép s a növekvő értelmiség együttmunkálkodásával. Soha a közös élet s a nemzeti lét felelőssége egy nép ifjúságára ennyire nem nehezedett. Nincs más út, mint közvetlenül, páratlan szorgalommal és törekvéssel tanulmányozzuk sorsunknak föladatait: népünk valóságos életét éppúgy, mint a közép-európai adottságokat, a nemzetiségi kérdést. Az új Magyarország csak teljesen új társadalmi és állami életelveken épülhet föl. Szomorú tapasztalataink mutatják, hogy a jövendő értelmiségnek, a mai ifjúságnak csupán
