Új Dunatáj, 2005 (10. évfolyam, 1-4. szám)
2005 / 3. szám - Nagy Imre: "Kűlgy,tűzbe,vasba..." (Az ismétlődés dramaturgiája és a női szerepkör XVIII. századi közjátékaiban)
44 ŰJ DUNATÁJ • 2005. SZEPTEMBER ECHO On. PELIÁS Ki az? Hogy pusztítsa el őtet Bellona! Hát on? Hiszem arany a Korona. ECHO On a. Echo hangjai valójában Peliás leikéből szólnak. Tudja, hogy addig nem szilárd a hatalma, ameddig Jason él, koronája csak ón, nem arany. És megfogan benne a gyilkos gondolat: „PELIÁS [...] Ki tehetné, hogy ne légyek Ur máson, S. Hogy ne follyon dolgom illy foljáson? ECHO Jáson. PELIÁS Alkalmosint beszélsz, mert ő szintén fel nő, S. Hát ő lesz ezen nagy Tisztségbe menő. ECHO Ő. PELIÁS Ah, irigység miatt egészszen vagyok zöld, Mit tsinállyak vélle? Egye meg Főid! ECHO Öld!”11 A színdarabhoz közjátékszerű jelenet kapcsolódik, amely szintén a hatalomról szóló diskurzus visszhangja. Ebben pásztorok beszélgetnek. Alexis irigyli Peliás jómódját, ő is király szeretne lenni, ám Daphnis figyelmezteti: az uralkodó nem szabad ember, kezét-szívét megkötik a hatalom láncai, amelyek egyszerű, becsületes pásztortársaitól is elválasztanák őt. Mindazonáltal a variációs ismétlődés sokkal gyakoribb. Az elbeszélő formák sokszor alkalmazott eljárása, hogy ugyanazt a történetet más-más nézőpontból újramondják. Kazinczy Bácsmegyei gyötrelmei című regényéhez egy Toldalék-ot kapcsolt, amelyben az egyik szereplő, Belényesiné, aki a főhős hűtlen kedvesével, Surányi Nin-
