Új Dunatáj, 2005 (10. évfolyam, 1-4. szám)
2005 / 3. szám - Kenyeres Zoltán: Párhuzamos történetek
Kenyeres Zoltán • Párhuzamos történetek 27 kérdőjelei számára a megfelelő választ, - ez Kosztolányitól merőben idegen lett volna - s a háborúkat indító harcos közösség antihumanista irracionalizmusával a szeretet értelemfeletti humanizmusát állította szembe. Babits, aki A veszedelmes világnézet című tanulmányában oly hevesen támadt a háborúhoz vezető irracionalizmus ellen, ezt az irracionalizmust el tudta fogadni addigi pályájának átgondolásával, és el is fogadta. Esztétizmusa is támpontot kapott Bergson könyvének abban a gondolatában, hogy az isteni szeretet olyan, mint amikor egy nagy, nagy érzésben összpontosul minden, az egész világ. „Az ember is ismeri azt az állapotot, amikor egész lénye - írta Babits - egyetlen nagy emócióban összpontosul: ez a művész lelkiállapota, amiből alkotásai kisarjadnak”. Az ismertetésből és a bensővé vélt értelmezésből kiolvasható gondolatmenet szorosan kapcsolódott Babitsnak ahhoz a következetes gondolatsorához, mely az Ágoston-tanulmánytól tartott a Sziget és tenger bevezetőjéhez. Sajátos katolicitás-felfogásáról van szó. Azért „sajátos”, mert Babits nem volt katolikus költő a szó egyházi értelmében, nem volt a katolikus egyház számára való költő: a Vigilia 1935-ben indult meg, s Babits haláláig mindössze egyetlen versét közölte. Alapvetően érdekelt volt azonban a katolicitás értelmének megfogalmazásában. Olyan megfogalmazásában, mely magába tudta foglalni költészetének köreit és egész gondolatvilágának erkölcsi tartalmát. Erre tett kísérletként is lehet olvasni (a Kosztolányival való polémia, mint egy másik olvasat mellett) a Bergson-ismertetést. S ezt az olvasásmódot támogatja az a néhány hónappal később lezajló polémiája Illyés Gyulával, melyet éppen a katolikus irodalomról folytatott. Ebben egész meghatározásszerűen fogalmazott: „Katolikus, aki általános, mindenütt érvényes törvényekben hisz, vagy ilyen hitre vágyik: a hit az élet véletleneinek dolga lehet; a vágy lelkünk változhatatlan mélyeiből tör föl. Katolikus, akiben az élet szépségének és bűnösségének ösztönös érzései harcolnak; kinek erényvágya nem puritán igénytelenség, hanem tragikus küzdelem. Katolikus, akinek belseje az akarat drámájának, a bűn és bűntudat párviadalainak izgatott színpada, s nem a predesztináció vagy fatalisztikus bizalom »erős vára«.”118 (A protestáns teológiára vonatkozó félmondat értelmezése távolabbra vezetne, mint amire a jelen tanulmányban lehetőség van.) A Halál És A Költő „Engem igazán mindig csak egy dolog érdekelt: a halál. Más nem.” - jegyezte fel Kosztolányi Dezső 1933-ban vezetett naplójának elejefelé. Ugyanabban a feljegyzési tömbben, néhány sorral feljebb olvashatjuk még a következőt: „Természetesen megnéztem a terroristák kivégzését is. A dolog politikai oldala nem igen érdekelt. Csak
