Új Dunatáj, 2005 (10. évfolyam, 1-4. szám)
2005 / 3. szám - Kenyeres Zoltán: Párhuzamos történetek
26 ŰJ DüNATÁJ • 2005. SZEPTEMBER hogy minél szélesebb körben szerezzen filozófiai tájékozottságot. 1904-ben megfordult a kezében Ernst Mach Analyse der Empfindungen című könyve, mely talán inkább Kosztolányinak „lett volna való”, ha olvasta volna (ha lehet ilyet kijelenteni).114 Eszmetörténeti szempontból közeledve Babits életművéhez (s ezen a területen még sok feltárni- és kutatnivaló van), akkor nemcsak az érdemes a figyelemre, hogy mire terjedt ki érdeklődése, hanem arra is, hogy mire nem terjedt ki. Megismerkedett az amerikai pragmatizmussal, James jelentős hatással volt rá - a vele kortárs Peirce-ről nem hallott (legalábbis egyelőre nincs adatunk rá). James azt mondta: igazság - Peirce azt mondta: jelentés.115 Ez a gondolatkülönbség nyitja meg a modern nyelvfilozófia útját. Bergson döntő gondolatformálója volt pályakezdésekor. Logikai pozitivizmus, Bécsi kör, Carnap, Wittgenstein: távol maradtak tőle. Szilasi Vilmos az 1920-as években felhívta figyelmét a fenomenológiára, Husselre, Heidegerre: nincs jele műveiben az ebből az irányból eredő hatásoknak.116 De a neokantiánus Renouvier-tanítvány Julien Benda könyvét elolvasta, és egyik legjelentősebb tanulmányát írta róla. 1932-ben Henri Bergson újabb könyvet írt Les Deux soeurces de la moral et de la religion címmel, Babits a következő évben tanulmányt szentelt az ismertetésére-értelmezésére. Két hónappal követte a Kosztolányi írásához fűzött megjegyzéseit.117 Bergson az erkölcs helyét és lehetőségét kereste a világban, a tragikusan rossz világban, akárcsak Babits. Gondolatmenetének kiindulásaként ő is egybevonta a morált és a politikát, hasonlóan Kosztolányihoz, de ezt az egybevont fogalmat nem azonosította az erkölcsiség teljességével. Nem azt állította, hogy a rossz világban, a rossz erkölcs uralmának idején csak a szemlélődő esztéta-ember magatartása lehet bűntelen, hanem azt, hogy létezik olyan aktivitás, mely vállalható és követhető. Babits ebben a gondolatban találhatott fogalmi segítséget dilemmái számára. Van a morálnak egy olyan forrása, mely rossz és veszélyes (Kosztolányi erről értekezett), de létezik egy olyan forrása is, mely (mint egy csoda!) egyedül mentheti meg a romlástól az emberiséget. A veszélyes, tragikus morál a kollektív morál, mely megakadályozza az individuális törekvéseket, és egységbe szervezi a közösséget mindig valamilyen vélt vagy valóságos ellenség ellen. Ez a zárt közösségek harcos erkölcse. Ahogy Babits fogalmaz: „Ez a nemzetek és kasztok morálja, a törzsi szokások összessége, melyek valami misztikus kötelező erőt nyertek egyénen túli fenségükben; voltaképpen mindig harcos és zárt morál, mely sohasem foghatja be az egész emberiséget (...)” Evvel a bolyerkölccsel áll szemben a másik fajta erkölcs: a szeretet erkölcse. Bergson a hajdani „élan vitai” mintájára új fogalmat vezetett be, az „élan damour” fogalmát: a szeretet lendület nyitott teremtőerő, a nyílt és szabad társadalom erkölcse - vallása is egyben. Bergson, mint egész addigi pályáján, ekkor is az irráció területén kereste
