Új Dunatáj, 2005 (10. évfolyam, 1-4. szám)
2005 / 3. szám - Kenyeres Zoltán: Párhuzamos történetek
Kenyeres Zoltán • Párhuzamos történetek 13 Kosztolányi azonban megbántódott. A magyar irodalom egyik legnagyobb életműve áll mögötte, és akkor barátja, ifjúságának társa azt tartja egyedül dicséretre méltónak, hogy ötven éves korára megtanulta az anyanyelvét? Csak nyelvművész, máskülönben üresek az írásai? Haragjában előbb arra gondolt, hogy leveteti nevét a Nyugat címoldalán a főmunkatársak közül.84 Aztán válaszként megírta az Esti Kornél énekét. Hát légy üres te s könnyű, könnyű, örökre-játsző, látó, de messze-látszó, Lehet költői programként, költői ars poeticaként olvasni a verset, melynek gondolati gyökerei messze visszanyúlnak a pályakezdés korára. Aztán világnézetté bontakozva, erkölcsi, politikai (!) eszmévé sűrűsödve megfogalmazódik a Nyugat első januári számában a homo eastheticus és a homo morális szembeállításával, folytatódik a második januári számban az Elnök című Esti Kornél-novellával. A narrátor ebben az elbeszélésében ilyeneket mond: „A példák azt bizonyítják, hogy az emberiséget azok vitték szerencsétlenségbe, vérbe és piszokba, akik lelkesedtek a közügyért, akik komolyan vették küldetésüket, akik forrón, becsületesen virrasztottak, s jótevői azok voltak, akik csak a maguk dolgával foglalkoztak, a kötelesség-mulasztók, a közönyösek, az alvók. Nem az a hiba, hogy a világot kevés bölcsességgel kormányozzák. Az a hiba, hogy egyáltalán kormányozzák.” Irónia? Nem biztos. Kosztolányi gyakori kifejezés-bravúrja az irónia álarcába bújtatott komolyan mondás, a látszat-irónia. Az Esti Kornél éneke felfogható, mint harmadik megszólalása, harmadik tétele ennek az 1933-ban megújuló és különösképp megerősödő világkép-kibeszélő szólamnak. De az Esti Kornél énekét lehet másképpen is olvasni. Úgy, mint közvetlenül Babitsosai folytatott vitát. Személyes ügyet. Mit hoz neked a búvár, ha felbukik a habból? Kezébe szomorú sár, ezt hozza néked abból. Nem nehéz kitalálni, ki ez a búvár. Ki más lenne, mint Babits.85 Az Atlantisz című 1913-as versében ő maga nevezte magát búvárnak.
