Új Dunatáj, 2005 (10. évfolyam, 1-4. szám)
2005 / 2. szám - Rimócziné Hamar Márta: "Szemek, mint két ragyogó virág...,amiket az ősz elfelejtett" (Babits nő-eszménye a Tímár Virgil fia című regényben)
82 Új Dunatáj • 2005. június Élt benne a nagy szeretet-vágy. Vajon nem tudott jól szeretetet adni és viszont jól adni senki? Sem barátai, sem Tanner Ilona? Ezen a ponton térhetünk vissza a Tímár Virgil fia szeretet-regényhez, mely még további gondolatokat ébreszt az olvasóban, de úgy, hogy a magánélet és a regény szorosan összefonódik. Lélektani vonatkozások tömege kívánkozik elő. Meggyőződéssel vallottam eddig is, hogy Babits életében e regény sokkal meghatározóbb szerepet játszik, mint sejteni lehet felületes olvasásra. E véleményem erősödött meg a legújabb biográfia olvasásakor, amikor is szembekerültem a fenti dátumegybeesésekkel. Házasság - új regény. Majd erősödő betegségek, szinte minden szervét érintve. A lélek hiányérzete jelentkezik testi tünetekben, amelyek képesek korunk egyik legkegyetlenebb kórjává, rákká válni. Ezt ma már az orvosok sem cáfolják. A lélek sérülésének testi vetületeivel nem filológiai problémaként foglalkozom - természetesen -, több mint évtizede, hanem személyemhez is szorosan kötődő sorsok, „sorstalanságok” szomorúan megélt ismerete birtokában, azzal a még szentebb meggyőződésemmel, hogy e kegyetlen kór megfékezése nem csak orvosi probléma. Keresem a választ, mikor válik a kór visszafordíthatatlanná, mikor állhat be javulás szinte az elmúlás szélén is. Köztudott, hogy e betegség mélyen érinti a nyugatosok, a kortársak nagyjait. Nevük felsorolása szinte szükségtelen lehetne, de mégis: Karinthy, Kosztolányi, Móra, Babits. Nincs környezetszennyeződés, nincs vegyi ártalom stb., a legnagyobb ártalomban van részük, legfőbb szervük, a lelkűk sérül különböző módokon. Amikor lenne még valamiféle kapaszkodó, már testi síkon pusztít a kór (pl.: Kosztolányi utolsó éve, szerelme). Elgondolkodtatóan fájó tények. Babits a Tímár Virgil fia írása idején még talán megmenthető lenne, hisz akkora életvágy lobog soraiban, még a rezignált sorokban is, amely útlevél az élethez. Az Élet pedig elment tőle. Elvették tőle? Elküldte? A legválságosabb betegség-pillanataiban a legjobb barátok hogyan állnak helyt? És a feleség? Babits Mihály és Illyés Gyula levelezését alaposan végigolvasván, végiggondolván rádöbbenünk arra, hogy e levelezés nem is a két költő-barát levelezése7 (csak annak indul), hanem Illyés Gyula és Tanner Ilona igen bensőségessé váló levelezése, egész Babits haláláig. E levelezés ritkul 1938 után, amikor Illyés Gyula első házassága (1931-1937) fölbomlik, majd második házassága megköttetik Flórával 1938-ban. A gyakran és szívesen látott költőbaráttal Babits elfoglaltságai, majd egyre súlyosbodó betegsége miatt Tanner Ilona levelez (őszintén?) szívükön viselve egymás sorsát. (Ld. Tanner Ilona naplója e korszakból.) Azután Illyés második házasságáról Babitsék hivatalosan nem tudnak. Hiányzik nekik a barát, a levelekből ítélve - talán - Ilona aggódik jobban, miért tűnt el barátjuk,
