Új Dunatáj, 2005 (10. évfolyam, 1-4. szám)

2005 / 2. szám - Rimócziné Hamar Márta: "Szemek, mint két ragyogó virág...,amiket az ősz elfelejtett" (Babits nő-eszménye a Tímár Virgil fia című regényben)

80

Új Dunatáj • 2005. JÚNIUS

Babits Mihály rejtett álmaiban - még ha nősülni nem is akar (lehet ilyet elhatározni?) - Dido-szerelmű-hűségű-ragaszkodású asszonyt áhít. Rá nagyon figyelőt, odaadót. Őt értve ismerőt, vele azonosulni tudót és akarót. Szellemi, intellektuális létében társat. Gondoljunk csak Didóra, aki úgy fogadja Aeneast városában, hogy életének jellemének minden mozzanatát ismeri. Fontos neki Aeneas. Apró, de lényeges mozzanat, amikor Lina haldoklásakor Virgil (Babits) észreveszi az éjjeliszekrényen fekvő nyűtt fedelű francia regényt. Lina is művelte magát, nem csak „tévedt” nő volt. Babits fontosnak tartja ezt is közöltetni Virgillel, aki Linát megismervén kötelező iskolai családlátogatása kapcsán a „megtévedt” anyában, tanítványa, Vagner Pisti anyjában, Didót ismeri fel, arra emlékezteti élete egy-egy mozzanata, tragikus elhagyatottsága, elhagyása. Lina „mozgalmas” élete után pihenni vágyik. (Elpihen örökre!) Didó pedig küzdelmei lezárását reméli Aeneas barátsága, majd vélt szerelme révén. Didót is elárulják, elhagyják csalárd módon. Vagner Linát pontosan ugyanígy hagyják magára. Babits részvétet érez Dido (-Lina) iránt. Virgil siratja el (Babitscsal együtt) Linát, de úgy, mintha Didót siratná távoztakor. A regény megrázó búcsúsorai ezek.

Tehát e regény foglalkoztatja Babitsot a Csinszka-élmény, majd a Tanner Ilonával kötött házassága idején. Ilona hirtelen, váratlan lép be az író életébe. Didó lesz ő is? Önfeláldozó, hűséges, odaadó, a költő szellemi partnere, őt értve ismerő? Testi bajaiban megértő támasza, sőt életre-varázslója? Az „amor” nagy éltető erejét szeretné megismerni Babits. Az ágostoni bravúros betoldással ő maga tett vallomást: „amorem amabam”, „az amort szerettem”. Szívszorító érzés, hogy mikor Babits e sorokat írja, akkor lép be az életébe a Nő, de feleségként, Tanner Ilona. Belépett-e vele együtt az óhajtott AMOR is - a szintén vergiliusi: „omnia vincit amor” (X. Ecl.) - a mindent legyőző, közösen kezdett életükbe4? Kérdésünk, egyben kétkedésünk Babits életének ismeretében nem tűnik alaptalannak. Irigylésre méltó volt (lett?) Babits élete magánya feloldása után? Valóban feloldódott ez a magány? A Tímár Virgil fia megjelenése után egyre többet betegeskedik a költő (azelőtt is gyenge volt, gyermekkora óta), úgy tűnik, nincs „Dido-szerelmű”, ragaszkodású asszony, nincs „amor-lobogás”. Ki vállalkozhatna e helyzetben, hogyan lehetne a búskomorságra hajló író-költőt életre kelteni? Lehetne? Higgyük, hogy - valamennyire - igen. Úgy tűnik azonban, Tanner Ilona, mintha Didó erényeinek híján lenne, Lina „vétkeinek” annál kevésbé, a „megtérés” lehetősége neki is adva volt. A beteg költőnek nyújtott segítsége kétségtelen eleinte, majd belefárad? Tudnia kellett, kit és mit vállalt. Feleség lett. Didó és Vagner Lina nem tudtak feleségek lenni. Ők áldozatok lettek. Önzetlen szeretetüket elhagyással „honorálták” lelketlen „lovagjaik”. Babitsék életében a szerepek fölcserélőd-