Új Dunatáj, 2005 (10. évfolyam, 1-4. szám)
2005 / 2. szám - Némediné Kiss Adrien: Regényalak és modellje(i) Babits Halálfiai című regényében
Némediné Kiss Adrien • Regényalak és modellje(i) ... 73 ség megváltásában nemcsak a tulajdonviszonyok átalakítását gondolta fontosnak, de az eszmék, eszmények átalakítását is. „S nemcsak az erkölcsi eszményeket, hanem a művészetet is [...] a szabadság felé szárnyaló szocialista ember nélkülözhetetlen »tulajdonának« tartotta.”40 Szabó nemcsak a munkásokkal akarta megismertetni a marxista eszméket, hanem a társadalmi gondolkodásban is szerette volna meghonosítani a vulgarizálástól mentes történelmi materializmust. Ki akart törni a mozgalmi karanténból, s egy szélesebb értelmiségi réteghez utat találni. Ezt jelzi azl903 szeptemberében megjelent A diákokhoz intézett névtelen röpirata,41 amely Babits könyvtárában is megvolt - a szekszárdi Emlékházban ma is megtalálható.42 1903-tól kezdve Szabó Ervin baráti köre is kiszélesedett. A szocialisták mellett megjelentek az új barátok, köztük Jászi kifejezésével a „szociológus reformerek”, a Huszadik Század és a Társadalomtudományi Társaság köre: a polgári radikális Jászi Oszkár, a szociológiával foglalkozó, szekszárdi Leopold Lajos, a matematikus-filozófus Dienes Pál és filozófus felesége, Dienes Valéria; lazábban kapcsolódott a körhöz Ignotus. Szabó működésének súlypontját áttette a mozgalmi szférából az egészében kifejezetten nem szocialista értelmiségi körbe, ahova vissza is vonult olyan mértékben, ahogy a konformizmusra, szellemi és morális megalkuvásra képtelen ember elidegenedett a szervezett munkásmozgalomtól. A szociológusok mellett kapcsolatban volt Schmitt Jenő filozófiai köréhez tartozó gondolkodókkal, akik nagyra értékelték Tolsztojt. Élete legnagyobb részében közel állott a materialista-evolucionista, főleg Darwin és Spencer által divatossá tett világnézethez, de - ahogy Jászi mondja - a közkeletű libre-pensée iránt ellenszenvvel viseltetett. A kapitalista burzsoázia álidealizmusát látta benne, s hirdetőit tudományosan felkészületlennek tartotta. Kritikával nézte a progresszív mozgalom azon zsidó képviselőit, akiknek az életmódja nem esett egybe hirdetett eszméikkel; ellenszenvvel nézte a zsidó tőke visszaéléseit, sajtómonopóliumát. Sokat emlegetett Szabó Ervin erkölcsi tisztasága, igényessége. Jászi Oszkár szerint nemcsak „elvi dolgokban hirdetett szigorú szocialista morált [...], de a magánélet kisebb dolgaiban is önfegyelmet és tisztaságot követelt”.43 „A célért csak tiszta eszközökkel szabad harcolni, vallotta, olyanokkal, amelyek alkalmazása esetén »a politikai cselekvés erkölcsössége« egybeesik »a politika végcéljával« [...] Kanthoz és Babitshoz hasonlóan azt kívánta, hogy az államok közti viszonyban is ez az elv érvényesüljön maradéktalanul.”44 Hasonló módon ítélte meg a politika és a magánélet kérdéseit Rosenberg, akiről azt olvassuk, hogy „szerzetesien tiszta lélek volt”; nem volt a polgári erkölcs híve, mégis „csupa erkölcs, valahol belülről”. (Nelli, 11,634.)
