Új Dunatáj, 2005 (10. évfolyam, 1-4. szám)
2005 / 2. szám - Némediné Kiss Adrien: Regényalak és modellje(i) Babits Halálfiai című regényében
74 Üj Dunatáj • 2005. JÚNIUS Rosenberg felfogását, eszméit már a bemutatásakor megismeri Imrus és az olvasó: a felvilágosodásról mint a műveletlenség s az abból következő társadalmi bajok orvoslásának útjáról; a keresztről („zsidó ember vagyok, mindazonáltal tisztelem a keresztet: de a kereszt nem a tudatlanságnak és gyűlöletnek, hanem a krisztusi szeretetnek és haladásnak jelképe, ugyebár?”); a hadseregről, a barbár tömeggyilkolás eszközéről; a szociáldemokráciáról („egyetlen politikai pártnak van létjogosultsága a huszadik században, és ez a szociáldemokrata”); az irodalom, a kulturális élet elmaradottságáról, a modern és filozofikusabb irodalomnak, eszméknek helyet adó lap szükségességéről; arról, hogy minden igaz és művelt ember szocialista. Rosenberget a „gondolkozásbeli szabadság”, a kultúra iránti „erős ösztön” jellemezte; s a „a történelmi materiálizmus szempontjából boncolta a cikkeket”. Rosenberg és Imrus társasága különböző nemű, vallású, különböző eszméket valló ifjakból áll (szocialisták, anarchisták és nihilisták, nietzscheánusok és tolsztojánusok, akik Schmitt Jenőt hallgatják); „keresztények és zsidók testvérek voltak itt, valami szabadkőműves testvériségben”, akik „az eszmék birodalmában” találkoztak, „valamennyit összekapcsolta [...] a megvetés elernyedt, szomorú környezetük ellen, ugyanaz a mohó vágy a modern Nyugat nagyszerű szellemi élményei felé”. (Gyula újból a színre lép, 10,436-437.) A társaságban ott van Gitta is. Szabó Ervin szélesebb baráti körében a valóságban is ott volt Gitta modellje, Dienes (Geiger) Valéria és férje, Dienes Pál, akikről már szóltunk. Rosenberg és barátai, a „márciusi ifjak tettre vágyó utódai” (Gyula újból a színre lép, 438.), akik kevésnek vélték, hogy „furcsa kis társaságokat” alapítottak, „egymás közt vitáztak a szocializmusról”, népgyűlésekre jártak, a „vörös lobogóktól” megrészegülve május elsején „végigmentek a tüntető körmenettel Budapest uccáin”. Modern nézeteiknek fórumot akartak, lapot. Köztük volt Imrus is. Imrus és Rosenberg „előadást tartottak a Fehérneműkészítők Szakszervezetében”. De az író finoman érzékelteti a két fiatalember közötti különbséget is a vállalt előadás témájával és az előadók magatartásával: Imrus Ruskinról, Rosenberg Darwinról beszél; s Rosenberg, ellentétben Imrussal (aki „kissé idegenül érezte magát”) az előadás után ott maradt, „szóbaállt az érdeklődőkkel, felelt a kérdésekre”. (Gyula újból a színre lép, 438.). Később az író a két barát felfogásbeli, világnézeti különbségét, Imrus felfogásának változását ( hozzátehetjük, hogy az író önmaga elhatárolódását) is jelzi egy -egy eszmei vitájuk bemutatásával. Példa erre a kisebbség és többség uralmáról való beszélgetésük, melyben Imrus nem adott igazat Rosenbergnek, s már akkor elkülönítette magát tőle a „maguknak, szocilistáknak” kitétellel. (Viharágyu\, 5, 465.) Rosenberg és Imrus azonban „a modern militarizmus”-ról vitázva a háború megítélésében azonos
