Új Dunatáj, 2005 (10. évfolyam, 1-4. szám)
2005 / 2. szám - Kenyeres Zoltán: Párhuzamos történetek
36 Új Dunatáj • 2005. június bántotta Babitsot. Babits sokáig hallgatta okoskodásukat. Aztán felemelte elkínzott fejét, s hangtalan hangján közbeszólt: »Nagy költő volt«.”58 Az idézett helyeken kívül (és persze Basch Lóránt Egy literáris pör története című tanulmányán-dokumentum esszéjén kívül) egyik jelenetnek sincs nyoma az emlékezésekben, nem próbálták hitelesíteni egyiket sem, de megcáfolni sem. Devecserin kívül nem említették a kortársak a Hangli-beli esetet, Babits beszélgetöfüzeteit átnézve úgy tűnik, Bókának sem volt tanúja Babits betegágyánál. A két történet mégis szép, és ami szép - az persze nem biztos, hogy igaz. A [MAGAD EMÉSZTŐ...] Állítólag Kosztolányi azt tanácsolta József Attilának, hogy írjon verset Babitsról, mert különben soha nem fog Baugarten-díjat kapni.59 Ezt a verset József Attila meg is írta, de nem tudni, milyen szerepet játszott benne Kosztolányi tanácsa. Valószínűleg nem sokat, valószínűleg más összefüggések keretében írta és inkább benső ösztönzésből, mint rábeszélésre. Nem küldte el Babitsnak, nem publikálta, haláláig nem adta ki a kezéből. Először Németh Andor közölte, amikor 1938-ban sajtó alá rendezte József Attila összes verseit, közölve azt is, amihez hozzáfért a kéziratos hagyatékból. Ez az a vers, amelyet a verskezdetből kialakítva [Magad emésztő... ] címen ismerünk. A rejtélyes vers keletkezéséről többféle elképzelés született. A legkorábbi dátum 1933 júniusára tehető. (Ez egyébként a legutóbbi kutatások álláspontja.) József Attila részt vett az IGE lillafüredi íróhetén, és a Palota szállóban egy szobában lakott Berda Józseffel. Évtizedekkel később előkerült egy hangszalag a Petőfi Irodalmi Múzeum hangtárából, amelyen Berda úgy emlékszik, hogy József Attila azokban a napokban felolvasta neki a verset, a felolvasás történetét is részletesen elbeszéli.60 A versnek 1933 nyarán történt keletkezését más mozzanatok is valószínűsítik. Babits dedikálva elküldte József Attilának új kötetét, a Versenyt az esztendőkkelt. („József Attilának színesen küldi Babits Mihály”)61 A Nyugat május 1-i számában értesíti előfizetőit arról, hogy május 16-i és június 1-ji kettős számával együtt elküldi előfizetőinek Babits könyvét. A június 16-ji szám pedig már közli róla Illyés Gyula írását. Tehát a verseskönyv minden bizonnyal megjelent az irótalálkozó idejére, József Attila megkaphatta a dedikált példányt. Szabolcsi Miklós jogosan veti fel, hogy erre a dedikációra (és persze magára a kötetre) lehetett válaszkísérlet a [Magad emésztő...].62 Még egy tekintetbe vehető mozzanat van: már a találkozó előtt rebesgették, hogy esetleg Babits is jelen lesz Lillafüreden.63 Babits végül nem ment el, de József Attila gondolhatta, hogy ott lesz, és akkor majd átadja vagy felolvassa a verset.
