Új Dunatáj, 2005 (10. évfolyam, 1-4. szám)
2005 / 2. szám - Kenyeres Zoltán: Párhuzamos történetek
Kenyeres Zoltán • Párhuzamos történetek 37 A következő dátumozás 1933 végére, 1934 elejére teszi a vers keletkezését. Ennél a dátumozásnál nem életrajzi tények-feltevések játszanak szerepet, hanem egy textológiai probléma. A [Magad emésztő.. ,]-ben van öt sor, amely megegyezik az Eszmélet IV. szakaszának első öt sorával. Akár egy halom hasított fa, hever egymáson a világ, szorítja, nyomja, összefogja egyik dolog a másikát s így mindenik determinált. Az Eszmélet 1934 augusztusában jelent meg, keletkezését pedig március és június közé teszi a kritikai kiadás. Sok megoldatlanság mellett ezt biztonsággal lezárt, megoldott kérdésnek tekinthetjük. Az ötsornyi szövegegyezés azonban további kérdéseket vet fel. Melyik versből került át az öt sor, melyikbe? Melyik íródott előbb? A logika azt diktálja, hogy az elkészült, késznek tekintett és ezért közre is adott Eszmélet szövegéhez többé már nem nyúlt hozzá a költő. Az öt sort a [Magad emésztő...]-bői vette át, amit aztán nem is jelentetett meg. De mikor? A kritikai kiadás a versek időrendbe állításakor a [Magad emésztő.. .]-t az 1933 novemberi Számvetés után közli, azok előtt a versek előtt, amelyeket az Eszmélet előzményeinek szoktak nevezni, tehát az 1933-as őszi-késő őszi versek között szerepelteti. Elhangoztak érvek 1934 mellett is. Az 1934 első hónapjai mellett szól Basch Lóránt gondolatmenete. József Jolán emlékezett, hogy József Attila elmesélte, a Széna téren egy téli este véletlenül összetalálkozott Babitscsal a villamoson. Ezt meg is írta a versben. Basch Lóránt szerint ez a találkozás, ha csakugyan télen történt, nem lehetett 1933 tele, mert Babits akkor betegen feküdt, csak 1934 telejöhet szóba, 1934 eleje. Tehát eddig 1933 nyara, 1933 késő ősze, 1934 tele, szerepel a lehetséges a dátumozási variációk között. Az öt sor szövegének tényleges áthelyezése az eddigi feltevések alapján 1934 tavaszán történhetett, azokban a hónapokban, amikor az Eszmélet véglegesen elkészült. A [Magad emésztő...] ezután kéziratban maradt, kiadatlanul. Elvileg létezik még egy lehetőség, erre ugyan nincsenek eseménytörténeti adatok, de logikailag kizárni sem lehet: hátha mégis - a kései filológusok ésszerű feltevései ellenére - fordítva történt a szövegalakulás, és az Eszméletből került át az öt sor a [Magad emésztő...]- be. József Attila hátha mégis belenyúlt a már kész, lezárt, meg is jelentetett versbe. Nem példa nélkül való az ilyen. Átemelte az Eszméletből az öt sort, aztán szövegalakítások után valamiért félbehagyta a vele való foglalkozást. Nem írta véglegesen kerek egésszé (Szabolcsi Miklós pl. „versvázlatnak” nevezi), s mint ilyet,
