Új Dunatáj, 2005 (10. évfolyam, 1-4. szám)
2005 / 2. szám - Kenyeres Zoltán: Párhuzamos történetek
Kenyeres Zoltán • Párhuzamos történetek 35 Attila nevét: Elek Artúr, Schöpflin Aladár és Kárpáti Aurél. Az ülés lefolyásáról nem maradtak fenn dokumentumok, nem ismerjük Babits szavait, csak azt tudjuk, hogy a következő ülésen, amikor véglegesítették a névsort, azon a nagydíjra javasoltak között ott szerepelt József Attila. A díj januári ünnepélyes átadásakor ő is már a temetőben pihent, ahogy Zsolt Béla írta „a szárszói temető árkában, közel az országúihoz”.54 Az alapító okirat pedig úgy szólt, hogy ha a díjazott a díj átvétele előtt elhalálozik, akkor az összeg negyedrészét kell a családnak kiadni, háromnegyed része pedig a segélyalaphoz kerül.55 Eddig tart a szomorú mese, de van még utójátéka. Basch Lóránt, aki mindmáig legrészletesebben foglalkozott a két író viszonyával, láthatóan arra törekedett, hogy az utókor szemében meglágyítsa őket, és valami megnyugtató kiegyenlítődést teremtsen közöttük: nem kell háborognunk, nyugodjunk meg, ez a két nagy költő lélekben mégiscsak találkozott egymással, történt, ami történt, valahol mégiscsak megbékéltek. Két történetet idézett ennek érdekében. Az egyikben József Attila kijelentette volna, hogy a Mint különös hírmondó a legszebb magyar vers, a másikban Babits jelentette volna ki, hogy József Attila nagy költő. Az egyiket Devecseri Gábornál olvasta, a másikat Bóka Lászlótól hallotta.56 Jószándékú utalásai nem elég pontosak, érdemes az eredeti forrásokhoz fordulnunk. Devecseri Gábor jelenete a Hangli sörözőben játszódik egy este, a dátumot nem tudjuk meg: „...odalenn a bárban, ahol csak a mi társaságunk tartózkodott, versekről beszélgettünk. József Attila a dizőz bundájában ült, mert fázott. Babits Mint különös hírmondó-ját mondtam el, melyet akkor is, azóta is a legszebb magyar költeménynek érzek. Előtte Adyról folyt a szó, s mint olyanról, akit más költő meg sem közelíthet. Azt hiszem, éppen ezért idéztem ezt a verset, de a válasz csak az előbbi kétkedő mosoly volt. - Pedig - mondtam erre - Ady ilyen szárnyalású verset soha nem írt. - Nem, ilyet tényleg soha nem írt - szólalt meg Attila. Meglepetten fogadtam ezt a váratlan segítséget éppen tőle. Hiszen emlékeztem az Istenek halnak, az Ember él kötete ellen írt röpiratára. De ismertem tárgyilagosságát és visszaemlékeztem arra a Balog Vilma által rendezett Babits-estre is, amelyen József Attila éppen a Mint különös hírmondót választotta, és csak miután megtudta, mindenki csak egy verset olvas föl s neki volt egy másik kedvence is, engedte át ezt a költeményt nekem.”57 A történet Babits felőli ellenpárját Bóka László jegyezte fel: „Egyszer betegágya mellett ifjú tisztelői József Attilát kisebbítették. Szegény költők, szegény esztéták voltak, nem hozhattak csodadoktort, nem önthették lába elé Dárius kincsét, hát úgy gondolták, enyhíthetik embertelen fájdalmát, ha azt szidják, ki meg
