Új Dunatáj, 2005 (10. évfolyam, 1-4. szám)
2005 / 2. szám - Kenyeres Zoltán: Párhuzamos történetek
Kenyeres Zoltán • Párhuzamos történetek 25 redtek össze, nem is keveredhettek, az Alapítvány mégis biztonságot adott, fel nem használt támaszul mégis szerepet töltött be a Nyugat további életében. ÉTELEK ÉS KÉRVÉNYEK József Attila a sajtos makarónit szerette legjobban.15 A „libasült” csak versben szerepelt és az elérhetetlen vágyak közé tartozott. A sajtos makaróni volt az elérhető valóság, igaz, túlzás lenne azt állítani, hogy állandó és szilárdan biztos valóság. Nem tudunk olyan évről - a Gát utcától kezdve - amikor visszatekintve azt mondhatta volna, hogy, na ez olyan jó év volt, hogy bármelyik nap megengedhettem volna magamnak egy jó tányér sajtos makarónit, ha kedvem tartotta volna. Ha arra fájt volna a fogam, akár minden nap megehettem volna egy jó tányér sajtos makarónit. Nem, ilyen év nem akadt. Az 1933-as év sem ilyen év volt. Még 1932 karácsony előtt levélben kereste meg Hatvány Lajost és arra kérte, hogy juttasson egy télikabátot Szántó Juditnak. „S ha Laci Bátyám még karácsony estére elküldené neki (Bp. VI. Székely Bertalan u. 27. III. 47), úgy szegény Jutka valóban ünnepelhetne éspedig boldogan.”16 1933 januárjában Babits Mihályhoz fordult levéllel. „Körülményeim arra kényszerítenek, hogy megkérjem Önt, mint a Baumgarten irodalmi Alapítvány gondnokát, legyen segítségemre az Alapítvány anyagi erejével. Kérésem okát - szinte a költői szemérem maradványa nélkül - a következőképpen vélem előadhatónak. Feleségemmel együtt hosszabb idő óta a szó szoros értelemében éhezünk (...) pl. tegnap este vacsora és cigaretta nélkül lévén, olyan száraz kenyérdarabokat szopogattam, amelyeket a feleségem prézlinek rakott el régen. Tartozom azzal, hogy nem az éhség vitt erre, hanem a cigarettahiány. Az éhséget megszoktam.”17 Babits ősz óta beteg volt, izületi bántalmak kínozták, novemberben már alig tudott mozogni, januárban tovább fokozódtak a fájdalmai.18 József Attilának 1931-ben és 1932-ben is jelent meg verseskönyve, de egyikre sem kapott sem „kis”, sem „nagy” Baumgarten-díjat. Megalázkodó kérelmére most az Alapítvány kiutalt számára 300 pengő segélyt. Feltételezhetőleg az év végén, vagy 1934 elején újabb 400 pengőt kapott.19 Köszönetmondó levelébe igyekezett belefogalmazni bocsánatkérését az 1930- as Tárgyi kritikai tanulmányért, amellyel - ismerve érzékenységét és hiúságát - halálosan megsértette Babitsot.20 Az igazsághoz tartozik, hogy nem József Attila volt az egyetlen, aki azokban a hetekben pénzt kért tőle, mások is hasonló kéréssel fordultak
