Új Dunatáj, 2005 (10. évfolyam, 1-4. szám)

2005 / 1. szám - JÓZSEF ATTILA-VERSEK (NÉMET NYELVEN)-BÁTHORI CSABA FORDÍTÁSAI - Téli éjszaka

10

Új Dunatáj • 2005. március

A kék, vas éjszakát már hozza hömpölyögve lassúdad harangkondulás.

És mintha a szív örökről-örökre

állna s valami más,

talán a táj lüktetne, nem az elmúlás.

Mintha a téli éj, a téli ég, a téli érc volna harang

s nyelve a föld, a kovácsolt föld, a lengő nehéz. S a szív hang.

Csengés emléke száll. Az elme hallja:

Üllőt csapott a tél, hogy megvasalja a pántos égbolt lógó ajtaját, amelyen a gyümölcs, a búza, fény és szalma, csak dőlt a nyáron át.

Tündöklik, mint a gondolat maga, a téli éjszaka.

Ezüst sötétség némasága holdat lakatol a világra.

A hideg űrön holló repül át s a csönd kihűl. Hallod-e, csont, a csöndet? Összekoccannak a molekulák.

Milyen vitrinben csillognak ily téli éjszakák?

A fagyra tőrt emel az ág s a pusztaság fekete sóhaja lebben - varjúcsapat ing-leng a ködben.

Téli éjszaka. Benne, mint külön ki téli éj,