Új Dunatáj, 2004 (9. évfolyam, 1-4. szám)
2004 / 3. szám - Csekő Ernő: "Kitüntetett gyilkosok" - egy száz évvel ezelőtti Tolna megyei vonatkozású Népszava-sajtóper
Csekő Ernő • „Kitüntetett gyilkosok” 71 sajtóper Böszörményi László országgyűlési képviselő, a Magyar Újság szerkesztője ellen zajlott az újságjában közölt Kossuth-levelek, illetve néhány vezércikk miatt. A dualizmus korának első évtizedeiben a magyar kormányszerveket és más hivatalos szerveket ért támadás miatt közvádló által hivatalból indított eljárások közül évente egy-két esetben született elmarasztaló ítélet. A sajtó által okozott sérelmek orvoslásának másik, gyakran alkalmazott módja a párbaj volt, amely értelemszerűen csak magánfelek között jöhetett létre. Az 1870-es, 1880-as években számtalan újságírónk, illetve regényírónk kényszerült párbajt vívni papírra vetett sorai miatt. A legtöbb párbaj a korszak egyik jelentős publicistája, Verhovay Gyula nevéhez fűződött. Támadó, a fennálló politikai berendezkedést függetlenségi, majd antiszemita alapról támadó írásait túlzott személyeskedés jellemezte, ami a kezdeti népszerűség mellett párbajok sorát eredményezte. A párbajellenfelei között megtalálhatóak a korabeli Magyarország szellemi elitjének tagjai - Horánszky Nándor, Kenedi Géza, Bartha Miklós, Bartók Lajos, Hoitsy Pál és Hermann Ottó -, azonban Verhovay népszerűségét a Kisbirtokosok Földhitelintézetének botrányos pénzügyi machinációiról 1879-1880-ban írt cikkei, illetve annak folyományaként báró Majthényi Izidor ellen vívott párbaja, amelyben súlyosan megsebesült, alapozta meg. Az előbbi botrányhoz szervesen kapcsolódtak Zichy Ferraris Viktor gróf belügyminisztériumi államtitkár személyéhez kötődő korrupciós ügyek, amelynek leleplezéséért a gróf a cikkek írójától, Asbóth Jánostól követelt elégtételt. Azonban annak cikkei olyan mennyiségű bizonyítékkal voltak alátámasztva, hogy az az államtitkár teljes ellehetetlenülését eredményezte, aminek következtében Asbóthnak nem is volt szüksége a párbajra kiállni. (Hajdú 1996. 33-35. p.; Rejtő 1955. 86-87. p.) A korbeli - és az utókor által számon tartott - írók közül természetesen nem az Álmok álmodóját (1877) jegyző Asbóth volt az egyetlen, aki újságíróként elkövetett cikkei miatt párbajra kényszerült. így rögtön említhetjük Iványi Ödönt, aki éppen az Asbóth által megszellőztetett, Zichy-Ferrarissal és az Erlanger bankházzal kapcsolatos korrupciós ügyet tette nagyregényének, A Püspök atyafiságámk (1889) kulcsmomentumává. Vidéki újságíróként Iványi párbajt kiváltó cikke korántsem kapcsolódott országos jelentőségű politikai, közéleti botrányhoz. A nagyváradi Bihar c. lap újságírójaként a bortermelők hordógondjait feszegető írása vezetett oda, hogy közte és a rivális helyi lap (Szabadság) újságírója közt 1879-ben párbajra került sor. A becsületsértés e lovagias elintézési módja Iványi esetében súlyos sérüléssel és börtönbüntetéssel járt együtt. A sajtópolémiákhoz, illetve a botrányok lapokban történő tárgyalásához gyakran társuló személyeskedő stílus és érzelmektől vezérelt hang terjedésével a sajtó szín
