Új Dunatáj, 2004 (9. évfolyam, 1-4. szám)
2004 / 3. szám - Csekő Ernő: "Kitüntetett gyilkosok" - egy száz évvel ezelőtti Tolna megyei vonatkozású Népszava-sajtóper
72 Új ÜUNATÁJ • 2004. SZEPTEMBER vonalának esése járt együtt. Természetesen a korábbi, magasztosabb, eszmehirdető újságírás visszaszorulása a mindennapok üzemmenetébe bejáratódó politikai közéletnek, illetve a kibontakozó kapitalizmus kísérőjelenségeinek is köszönhető volt. Emellett az 1880-as évekre az olvasóközönség szélesedése, illetve a tőkés vállaltokká szerveződő lapok profitérdekeltsége a szubjektivebb újságírói hang, az intimebb témák, sőt szenzációk taglalása felé terelte a lapokat. A sajtó ezen szerepváltozását Tolnai Lajos munkássága is tükrözi, akinek több regényében is kitüntetett helyet foglalnak el a cikkbetétek, sőt egyik főműve, A polgármester úr (1885) a korabeli sajtóviszonyok tablószerű képét adja. Tolnainak a sajtóval kapcsolatos véleményéről sok mindent elárul, hogy e betétek regényeken belüli funkciója kivétel nélkül a kevés pozitív szereplő rágalmazásában merül ki. E lesújtó vélemény jócskán táplálkozott Tolnai saját sérelmeiből. Az élete során sok támadásnak kitett, indulatos természetű író némely esetben nemcsak a törvényeket, hanem a lovagiasság szabályait is megszegte, hogy magának elégtételt vegyen. Elmérgesedett háborúskodással telő marosvásárhelyi évei során történt például, hogy a sajtótámadásokat a nyílt utcán, a cikkek íróinak „elbotolásával” fizette meg. (Tolnai 1994. 307-308. p.) Mint az előbbi néhány, nevesebb személyhez kötődő eset felemlítéséből is kiderül, a dualizmus korát élénk sajtóélet jellemezte, ahol az egyes lapok és újságírók túlkapásainak párbaj általi lemetszegetése az „úri” rétegek és az „intelligencia” körében volt divat, míg a párbajokat kiváltó cikkek tárgya általában csak az eseti botrányok szintjén ragadt meg. így a polgári lapok sajtópolémiáira, leleplező cikkeire jóval jellemzőbb volt a parlamentarizmus és a kapitalizmus működése egy-egy visszáságának eseti tárgyalása, és annak személyes vonatkozásainak megszellőztetése, ami korántsem volt olyan veszélyes az állam- és társadalmi rendre, mint a szerveződő szocialista sajtó tevékenysége. Ugyan ezek a botrányok az újságolvasó közvélemény jelentős részének figyelmét lekötötték, érzelmeket, indulatokat gerjesztettek, de mivel alapvetően az eliten belüli torzsalkodásnak voltak tekinthetők, a hivatalos szerveknek nem sok dolguk volt velük. Annál inkább a szocialista sajtó, s főleg annak vezető lapja, a Népszava írásaival. Az 1877-ben Külföldi Viktor által indított lap 1890-ben lett az akkor alakuló Magyarországi Szociáldemokrata Párt központi lapja. A hetente 2-3-szor utcára kerülő lapban megjelenő írások kritikus, gyakorlatilag az államrendszer egészét folyamatosan górcső alatt tartó hangvétele, a fennálló társadalmi rend állandósult bírálata miatt a Népszava ellen gyakoriak voltak a hivatalból indított eljárások. Ekképpen 1904. év első felére a hatalom részéről újfent a Népszavával szembeni erőteljesebb fellépés, intézkedéssorozat volt jellemző, aminek során - ahogy maga a lap írta má
