Új Dunatáj, 2004 (9. évfolyam, 1-4. szám)
2004 / 1. szám - Csábi Domonkos: Hajszálerek
88 Új Dunatáj • 2004. március a professzort, hogy keressen állást dr. Bauer Ervinnek, a korábban elhalálozott Kaffka Margit férjének, Balázs Béla öccsének. Buday Kálmán csak arról tudott beszámolni rokonának, hogy egy „díjtalan tanársegédi” állást tud fenntartani a felesége (és kisfia) halála miatt időközben összetört orvosnak. Nyilvánvaló, hogy Babits felelősségrevonása a forradalom nyomán lezajlott eseményekben játszott szerepe miatt nem elsősorban a fentebb, a szekszárdi hetilapok segítségével kibontott kapcsolatok miatt történt. Hiszen a bemutatott személyeknél sokkal fontosabb, jelentősebb, az eseményekben jelentősebb feladatokat ellátott emberekkel állt kapcsolatban a költő. Fő vád vele szemben minden valószínűség szerint egyetemi tanársága lehetett, hiszen hivatalos kinevezése már a tanácshatalom időszaka alatt történt (nem is beszélve arról, hogy az írók szakszervezetének alelnökévé válaztották meg - tudtán kívül25). Célom mindössze az volt, hogy bemutassam Babits személyes környezetének azon kevésbé ismert tagjait, akik mint a költő életének hátterében - akarva-akaratlanul is - lehetővé tették az olyan, első látásra vakmerő kijelentéseket feltételezett befolyásáról, és hatással lehettek a róla később megrajzolt pejoratív képre. Pedig - mint a példákból kitűnik - otthoni kapcsolatai főleg a korábbi megyei hivatalokat vállaló rétegből kerültek ki. Babits meghurcolása a Kisfaludy és Petőfi Társaságokból való kizárásával kezdődött, amikorra már - saját szavaival - megjárta a „nyugtalanság völgyét”, majd megvonták tőle a korábban megállapított tanári nyugdíját. Később még a toloncházat is megjárta. Még a támadások idején írta a Magyar költő kilencszáztizenkilencben című vallomását,26 amelyben számot vetett az életének egyik legzűrzavarosabb időszakával. Maga egyenesnek tartotta pályáját, nem nézetei változtak, hanem a kor, melyben élt, volt viharos. „Ez az ítélkezés csak a legtisztább és legfinomabb irodalmi kritikáé lehet - s talán csak hosszabb idők feladata. Nem egy »társaságé«, nem egy politikailag ingerült koré, egy vésztörvényszéké”- írja ott válaszul a Kisfaludy Társaságnak.27 Jegyzetek 1. Lásd erről: SIPOS Lajos, Babits Mihály és a forradalmak kora, Akadémiai Kiadó, Bp„ 1976,44-53. 2. „A március 9-i értekezleten az igazgató közli a testülettel, hogy Babits betegsége miatt a felsőbb hatóságtól szabadságot fog kérni, a tanári kar erre megállapítja, hogy - tekintettel Babits nagy óraszámára - a szakszerű helyettesítést saját erejéből ellátni nem tudja, és ezért elhatározza, hogy óráinak ellátására új tanerőt fog kérni, Az április 26-i értekezleten az igazgató bejelenti, hogy Babits három hónapi szabadságot kapott, s munkakörének ellátásra Mihálovits László helyettes tanárt küldték ki. Június 2-i keltezéssel az igazgató hivatalosan értesíti Babitsot a főigazgató rendeletéinek őt érintő részéről. Ebből megtudjuk, hogy Babits szabadsága 1918. február 27-től tekintendő megkezdettnek - tehát ettől a naptól fogva maradt távol az iskolától —, s így május 26-án telik le.” (ÉDER Zoltán, Babits a katedrán, Bp.. Szépirodalmi Könyvkiadó, 1966., 269-270.) 3. „Ó, béke! béke! / legyen béke már! / Legyen vége már! ” - szólnak a vers utolsó versszakának első sorai. 4. Lásd a Babits Mihály és a forradalmak kora 26. oldalán, a 13. jegyzetben közölt 1918. szeptember 3-i keltezésű Finály Gábor-levelet. 5. A három változatban létező, meg nem jelent proklamáció megtalálható: SIPOS, i. m„ 139-142.
