Új Dunatáj, 2004 (9. évfolyam, 1-4. szám)
2004 / 1. szám - Csábi Domonkos: Hajszálerek
Csábi Domonkos • Hajszálerek 85 nekrológjának írója hosszas sorokban kellett, hogy megnevezze címeit: ezek szerint a tolna református egyházmegyének hosszú ideig tanácsbírája, a magyarországi református egyetemes zsinat képviselője, Szekszárdra költözése után a helyi református egyház főgondnoka volt. A kiegyezés, a ,,‘67-es alap” híve lévén egy ideig - a tamási illetve a pincehelyi kerületben - a Szabadelvű pártnak is elnöke volt, „kit azonban pártkülönbség nélkül az egész járás közönsége nagyrabecsült.” A párt országgyűlési képviselőnek is jelölte, ám csak barátai kérésére és pártkötelességeből vállalta el azt. Miután Tolna vármegye tiszti főügyésze lett, a szekszárdi ügyvédszövetség elnöki tisztségét is betöltötte, továbbá a Szekszárdi Népbanknak alelnöke, a Mezőgazdasági Kereskedelmi Részvénytársaságnak pedig jogtanácsosa volt. A viszonylag korán, 55. életévében elhunyt Kiss Ernőről (haláláról a Tolnamegyei Közlöny 1918. november 3- án számolt be) korábban „Személyi hírek” cím alatt értesülhettek a Tolnavármegye és a Közérdek olvasói, amikor azt adta hírül a íap, hogy a tiszti főügyész Balatonvilágosra utazva megkezdte szabadságát.13 Az idézett nekrológ szerint a hosszabb idő óta „vesekór”-ban betegeskedő Kiss Ernőt az ekkoriban Szekszárdon is áldozatokat szedő spanyoljárvány (influenza) ragadta magával.14 Levelezéséből tudható, hogy Babits küldött egy levelet az elhunyt özvegyének. 1918. november 15-én édesanyjának írt levelében - miután (egyebek mellett) szabadkozik amiatt, hogy Pestre való feljövetele óta nem jelentkezett - megemlíti, hogy „Brigitta néninek írtam egy részvétlevelet” s a címzett is megköszönte a költő sorait december 8-án kelt válaszában. Dr. Kiss Ernőt október 30-án temették el Szekszárdon, az újvárosi új temetőben, a szertartáson a megyei közélet prominens tagjai (a főispánt is beleértve) is megjelentek.15 Az otthoniaktól kapott következő fennmaradt levélben (amely ugyan pontos datálás nélküli, de a benne tárgyaltakból következtetve 1918 novemberének végére, illetve decemberének elejére tehető)16 édesanyja, id. Babits Mihályné korholja fiát, hogy a költő születésnapjáról megemlékező levelére Babits nem válaszolt (ez a korábban írott levél ezek szerint elveszett vagy megsemmisült). Ebben újra arra kap felszólítást Babits, hogy részvétét nyilvánítsa: „Angyusnak most kezdődött az iskolája ép mikor szegény Laci halál híre érkezett, eddig már te is vetted, írj kérlek szüleinek a kik nagyon le vannak sújtva.” Az említett Laci Kovács László, a költő jó barátja volt, ügyvédjelölt, maga is verselő ember, aki költeményeivel azonban nyilvánosság elé nem lépett - még Babits unszolására sem (ha hinni lehet a Tolnavármegye és a Közérdek nekrológjának, amely november 28-án adott hírt a barát haláláról”). Kovács László (1890-1918) 1914-ben mint önkéntes vonult be a 49. gyalogezredbe, ahol hadnagyi rangfokozatot ért el, többször kitüntették, birtokosa volt a sebesült éremnek,
