Új Dunatáj, 2004 (9. évfolyam, 1-4. szám)
2004 / 1. szám - Csiszár Mirella - Gajdó Tamás: Babits Mihály és Németh Antal levelezése
60 Ú; Dunatáj • 2004. március elképzelését is: „A végén még el is kedvetlenített a színház: elhagyta az epilógot, állítólag azért, mert nem hiteles és adott helyébe egy, a darab szavaiból összeállított, teljesen önkényes epilógot, amely aztán igazán nem hiteles. Nem elég, hogy Shakespeare drámáit össze-vissza szabdalják, most már bele is akarnak írni! Valóban, merni tudnak a színház emberei.”5 Németh Antalt nem kedvetlenítette el a rossz kritika. Hű akart maradni színházvezetői elképzeléseihez - s a súlyosan beteg Babitsot még 1941 nyarán is újabb és újabb munkára ösztönözte. Németh Antal 1929-ben Babits támogatásával sem kapott Baumgarten segélyt, mégsem tűnt el a szürke eminenciások tömegében, mint kortársai közül annyian. Megvédte doktori disszertációját, majd 1929-től 1931-ig a szegedi színházban rendezett. 1934-ben kinevezték a Magyar Rádió drámai osztályának élére, 1935-ben a debreceni egyetemen a színháztudomány magántanára lett. 1935-től 1944-ig a Nemzeti Színházat vezette. 1941 nyarán ezer pengő előleget folyósított a halálosan beteg Babits Mihály megsegítésére. Az egykor segélyért folyamodó - segélyezővé lépett elő. A Nemzeti Színház korszakos jelentőségű rendezője, igazgatója hivatali hatalmával visszaélve vált alkalmi mecénássá. Bár a második világháború után népbíróság elé állították, s a felmentő határozat ellenére hosszú szilenciumra ítélték, ezért a tettéért soha sem kellett felelnie. 1. Németh Antal Babits Mihálynak6 Berlin, 1929 jan. 29.-én. Nagyon tisztelt Szerkesztő Ur! Amilyen öröm volt nékem a Szerkesztő Urat személyesen megismerni, olyan nehéz most ezt az első levelet megírni... E téren való járatlanságom mentse gyarlóságait és a cél - tartalmát. Amint a Szerkesztő Ur talán tudja, állami ösztöndíjjal tartózkodom itt tanulmányaim befejezése céljából. Az érettségi után azonnal újságíró lettem és nyolc éven keresztül a kénytelen kenyérkereső robot, a koncentrációt nem tűrő élet akadályozott meg abban, hogy az egyetemi absolutoriumon kívül a doktori címet is megszerezzem. Disszertáció-témáim is megirhatatlanok voltak Magyarországon, a szükséges könyvek hiánya miatt és igy egyre késett az utolsó szigorlat. E nyolc év alatt azonban cca két kötetre való tanulmány jelent meg tőlem különböző folyóiratokban, napi kritiká-
