Új Dunatáj, 2004 (9. évfolyam, 1-4. szám)
2004 / 1. szám - Búcsú Borbély Sándortól
Búcsú Borbély Sándortól 5 BÚCSÚ BORBÉLY SÁNDORTÓL Búcsúzom tőled, Sándor, a Pécsi Tudományegyetem nevében, amelynek megbecsült professzora voltál. Búcsúzom a szekszárdi főiskola nevében, ahol otthon voltál, ahol szerettél lenni, és mi szerettük, hogy velünk vagy. Búcsúzom tanártársaid nevében, akiknek nemcsak kollégája voltál, de sokunknak barátja is, és tanítványaid nevében, akiknek nemcsak oktatója voltál, de tanára, nevelője. Hihetetlen ez a múlt idő, Sándor, s hogy ez már mindig így lesz, hogy most és mindig rólad már csak emlékezni fogunk. Terólad, aki szerettél élni és tudtál élni, már csak a múlt idő zárójelébe helyezett emlékek, történetek szólnak. Veled, aki annyira nem szeretted ezt a stiláris műveletet, megtörtént, zárójelbe tett a halál. Nincs három hónapja, hogy beszélgettünk, amikor előzmények nélkül közölted: meg fogok halni. Mint mindenki, akit letaglóz egy ilyen bejelentés, dadogva válaszoltam: mindannyian meghalunk, Sándor. Zavaromban hozzátettem: születtünk, pedig nem akartuk, s meghalunk, pedig élni szeretnénk, mint halandók, míg meg nem halnak. Közhellyel akartam betölteni azt a hiátust, mely egy ilyen beszélgetés során elválasztja az embereket. S most ez van, ez a szörnyű hiátus, léted hiánya. Tizenöt évig kollégánk voltál. Megszerettünk, mert emberséged, műveltséged, emberi mivoltod szerethető volt. Jelenség voltál alkatodban és habitusodban. Amikor végigballagtál, választékos eleganciával öltözve, a főiskola folyosóin, hallgatók raja lepett meg. Kérdeztek erről-arról, s te gyakran rövid esszéket rögtönözve válaszoltál, irodalmi csemegéket életbölcselettel és pedagógiai figyelmeztetéssel fűszerezve. Szerettek hallgatni, s talán nem is tudták, hogy az általad szerkesztett könyveken nőttek föl. Irodalmár voltál, egy sokak által lenézett műforma, a gyermek- és ifjúsági irodalom kiváló értője és ismerője. Kik írtak gyerekeknek - adtad címül egyik könyvednek, s vallottad, hogy igazából csak azok választják ezt az irodalmat és létformát, akikben megvan a szokásosnál is nagyobb felelősség és alázat. így gondoztad a Móra Kiadónál megjelent - egy majdani nyitottabb szemléletű irodalomtörténetben korszakosnak is tekintett - műveket, s szerkesztettél. A Szerkesztő voltál, mert amint egyszer mondtad, a szerkesztés az életed. így ismertünk meg nagyon sokan, a régi magyar irodalomban élőktől kezdve a jelenkorral foglalatoskodókig. Igényesen, már-már aggályos gondossággal szerkesztetted a Pannonica Kiadónál a verseket, regényeket, novellákat bemutató, az irodalmat a fiatal olvasókhoz közelhozó „számos” sorozatokat. Mert hitted, semmi sem fontosabb a gyermek- és ifjúkorban mint olvasni és értően újraolvasni.
