Új Dunatáj, 2004 (9. évfolyam, 1-4. szám)

2004 / 4. szám - Műmelléklet: Kovács Zoltán néhány alkotásának fotói

Kettejük kapcsolatának harmadik időszaka az volt, amikor Hajnóczy Péter, in már első írói sikerein túl, elkezdett bejárogatni a Mozgó Világ Bertalan Lajos utca, szerkesztőségébe. Ez a lap, nyitott szellemű, jó hangulatú szerkesztőségével, a kezdetektől otthont adott Hajnóczy Péternek, ennek az űzött léleknek. Megáll egy taxi a szerkesztőség helyisége előtt (földszint, nagy utcafronttal, valaha zöldségesbolt volt), és kitüremkedik belőle egy óriás, egyik elmaradhatatlan kötött sapkájában. Szuszogva, szakállába monologizálva behatol a szerkesztőségbe, de a taxi tovább várakozik. Odabent aztán 100 Ft kölcsönkérése történik; valaki kimegy Hajnóczy helyett, és kifizeti a taxit, s a maradék pénzből egy tokaji aszút hoz az írónak. Hajnóczy addig marad morogva, pörlekedve vagy nagyokat hallgatva a szerkesztőségben, míg a bor el nem fogy. Legjobb barátja Reményi József Tamás és Berkovits György, a szociográfiai Í rovat vezetője.

Helle Mária és Hajnóczy közt a viszony sajátos volt, a régi gyengéd érzelmek összefűzték őket, s ez lehetővé tette, hogy az asszony korholja, bírálja az írót, amit az egyébként mástól nem nagyon tűrt. Csak a dicséretet és hódolatot. A visszaemlékezők szerint kíméletlen és kegyetlen tudott lenni: úgy érezte, sérthet a sokat szenvedettség és tisztánlátás okán. A munka is összekötötte még kettejüket: a Hajnóczy-művek tipográfiájának (A parancs; Jézus menyasszonya) kialakítása, mert Hajnóczy Péter ez ügyben (is) kérlelhetetlenül szigorú és következetes volt, és ebben Helle Mária személyében partnerre talált.

Végül, az író élete utolsó szakaszában, viszonyuk még elmélyülni látszott; a nagybeteg íróban felelevenedtek a régi emlékek. Helle Mária úgy emlékszik vissza, hogy Hajnóczy Péter a halála előtti tavaszon még feleségül kérte őt, egy romantikus utazást tervezett vele. Azt a megrázó kórházi zárójelentést is megmutatta neki, amit A herceg című monodrámába is beszerkesztett. Hajnóczy sokszor volt goromba, bántó, máskor viselkedése hirtelen barátságosra fordult. Valami hihetetlen szeretetvágy kínozta, miközben nem volt képes szeretetet adni, s mint Helle Mária mondja - önmagát se tudta szeretni. „Tele volt mélységgel, és igazán ritkán volt boldog.”3

Helle Mária a Hair keletkezési idejére és körülményeire így emlékezik vissza: „Péternek szüksége lehetett valamire a régi időkből, az ifjúságból, amire támaszkodhatott. Valószínűleg ezért írta meg első találkozásunkat is. Ajándéknak szánta ezt az írást. Egyszer [...] eljött a szerkesztőségbe, és odaadott nekem egy kézzel firkált kis írást, s kicsikét röstelkedve azt mondta: »Ezt neked írtam.« A Hair volt. Aztán még a kezembe nyomott két - valahonnan kivágott - fényképet is, azzal, hogy: »Pont így aéztél ki.« Megrendültem attól, hogy ilyen szépnek látott, hogy így őrzött meg magáik, vagy csupán így emlékezett...”4

Mint minden visszaemlékezés - a Helle Máriáé is csalóka lehet. Méghozzá ez az ékezés egy szóban adott interjú későbbi írásos változatán - többszöri törésen jön

3