Új Dunatáj, 2004 (9. évfolyam, 1-4. szám)
2004 / 4. szám - Műmelléklet: Kovács Zoltán néhány alkotásának fotói
ceresztül; de amúgy sincs túlontúl sok közünk egy szerző személyes élményeihez, emlékeihez, életéhez. Csak ahhoz, amit megír belőlük. A Hairt Hajnóczy Péter tagadhatatlanul megírta, Helle Mária visszaemlékezései pedig az Interjúkötetben mindenki számára elolvashatok: ezért nyúltunk mi is most hozzájuk, de leszögezzük: a novella szövegszerű elemzéséhez mindennek nincs köze. Az emlékezet pontatlan, s az áttétek még pontatlanabbá teszik. Helle Mária visszaemlékezésében könnyű tetten érni az időbeli hézagokat, tévedéseket (első találkozás? akkor történhetett? stb.), de a novella - szövege adva van, pontatlanok csak mi, elemzők lehetünk, ha szöveghelyeket vétünk el vagy siklunk el felettük. A Hair egyébként, jól tudjuk, egy generáció életérzésére nyomta rá bélyegét idehaza is. Erről Helle Mária is szól, felidézve franciaországi élményeit: „70-ben jártam először Franciaországban, s Párizsban láttam is egy Ha/r-előadást. Óriási élmény volt, és ez az életérzés engem is teljesen eltöltött. A hippi világ ugyan már vége felé járt ekkor, de generációnk első nyugati kirajzásából mégis ezekre a benyomásokra volt a legfogékonyabb. A zene lerombolta köztünk a kommunikációs gátakat.”5 Más kérdés, hogy Hajnóczy Péterre mennyire hatottak a kollektív-generációs élmények. Outsider volt, aki nem tudott, nem is szeretett beállni a sorba, és talán önkéntelenül is mindig^ szemben úszott az árral. Megítélésünk szerint őrá korántsem hatott úgy a Hair, mint például Helle Máriára, s a novella címébe is egészen más okokból került a musical címe, mint mondjuk a Freedom címet viselő kispróza élére Miguel Ríos dala (vagy da- h Iának a refrén-szava). Sokféle zene ragadta meg Hajnóczyt életre szóló élményként, s e hatások motivikus szintre is emelkedtek nem egy írásában, de itt, érzésünk szerint, valami másról van szó. A Hair ebben a novellában csak a lány zenéje, csak őt ragadja meg, csak neki szól - a fiú nem az élmény, csak a meghallgatás szintjén részesül belőle, mint ahogy a lányból is csak annyit kap, amennyi szabadság- és könnyűségérzetet a zene az adott szituációban a lányból kivált. A Freedom dallama, Georges Mustaki számai, Schumann és Sztravinszkij - a férfi zenéi, s mint ilyenek, az ő szabadságérzetét vagy annak illúzióját, újra vagy: fájdalmas hiányát, elveszettségét közvetítik. A Hair muzsikája ilyen értelemben halott zárvány: a férfire nem, csak a lányra érvényes; pontosabban: a férfire csak annyiban, hogy azon az éjszakán a Hair dallamára szeretheti« a zene bűvöletében élő, voltaképp azzal szeretkező lányt. Egy elragadó dallamra szerelmeskedni - meglehetősen banális és sztereotip dolog; olyasmi, ami Hajnóczytól merőben idegen. Hajnóczy Péter már-már csoportosíthatatlanul sokféle címadása közül (A kopt nők; Jézus menyasszonya; Embólia kisasszony; A vese-szörp stb.) a Hair semmiképp ser tartozik a figyelemfelkeltőek közé. Esetleg csak azok számára, akik - mint ann? idején a lány - erős érzelmi szálakkal kötődnek e zenedarabhoz. Akik mind a napig nosztalgiát éreznek a filmzene/musical iránt. Hajnóczy Péter írásait valair 4
