Új Dunatáj, 2004 (9. évfolyam, 1-4. szám)
2004 / 4. szám - Kolontári Attila: Illyés Gyula a Szovjetunióban
48 ŰJ DüNATÁJ • 2004. DECEMBER fegyverekkel lőtték a harcoló vörös gárdát. Mindezt rossz és hazug vallásellenes propagandának tartja. A sorok közül itt is, ott is felbukkan az a finom irónia, amivel az udvarias vendég szemléli vendéglátóit, akik mindenáron csak a szépet, a jót kívánják elhitetni vele országukról. Ez az alapállás lehetővé teszi számára olyan kritikai észrevételek megfogalmazását, melyekre számos nyugati kollégája nem volt képes. A külföldieket elkápráztató szállodai luxusból G. B. Shaw az ellátás bőségességére következtetett az egész országban. Illyés Gyula a következőképpen osztja meg kételyeit olvasóival: „Megtiszteltetésnek vettem a bőkezű vendéglátást. De vajon nem azt jelenti-e mindez, hogy a tisztaságot, a rendet, az udvariasságot itt is csak a luxus fokán tudják elképzelni? Európai tapasztalatom szerint ilyen kínosan előkelő tisztaságot rendszerint olyan országokban talál az ember, ahol a nép meglehetős szennyben él.” Magát a rendszert, annak milyenségét, úgy tűnik, elsősorban a szláv lélek alkotásának tekinti, európai, vagy akár sajátosan magyar problémák megoldására nem tartja alkalmasnak. Jellemző, hogy az országot is következetesen Oroszországnak, esetleg Szovjetoroszországnak nevezi. Ahogy Szántó Rudolf írja a Pesti Napló hasábjain: „Illyés a marxi-lenini konstrukció mögött meglátja az ősi szláv lelket”. A szláv lélek rejtelmeiből egyébként - saját bevallása szerint - akkor kapta az első ízelítőt, amikor Moszkvába érkezvén a szállodában fürödni próbált, és a fürdőkádban nem volt dugó. A behívott szobapincér a probléma láttán némi töprengést követően azt a tanácsot adta neki: „Szíveskedjék ráülni a lyukra” „Ez volt az első fuvallat, mely az ősi orosz lélek beláthatatlan világából megcsapott” - írja Illyés. Utazása során elsősorban ennek a léleknek a rejtelmei érdekelték. Az oroszok tízpercnyi ismeretség után hajlamosak arra, hogy meghívják az idegent vendégségbe. Innentől kezdve az illető szinte „kézről kézre jár” a társaság tagjai között. „Két hét múlva már van, akiket kerülnöd kell; de a háziasszony is kihív a konyhába, hogy segíts neki eltörölgetni. Elképesztően nagy az asszimiláló erejük.” Nem kerülték el figyelmét az alkoholfogyasztási szokások sem. „Nem úgy ittak, mint például a mi népünk; nem poharanként részegedtek le kellemes eszmecserék közepette. A színjózanságból hirtelen, szinte egyik percről a másikra vetették magukat a mámorba, mint valami szakadékba.” Mivel kocsmák nem voltak, így az üzletben kapható Illyés szerint elég olcsó és elég jó, Nagy Lajos értelmezésében a vitriolhoz hasonló vodka jelentette számukra a megoldást. „Nem ismernek mértéket, akár a gyerekek. Nyolc órakor bezárják az üzleteket, addigra mindenkinek kész kell lenni.” Az átlagos fejadag fél liter volt, amit Illyés szerint egyetlen húzásra öntöttek magukba, ezt követően még annyi idejük maradt, hogy kitántorogjanak az üzletből,
