Új Dunatáj, 2004 (9. évfolyam, 1-4. szám)
2004 / 4. szám - Garaczi László: Connie és Blyde
6 Űj ÜUNATÁJ • 2004. DECEMBER tarkóját napoztatta. Blyde szétszedte a sufnit a ház mögött, a korhadt lécekből kerítést eszkábált, hogy a szomszédok ne bámulhassák Connie tarkóját. Geoffroy Me. Cohen aláírással pénz érkezett a nagynéni nevére Colombusból (Ohio állam); nem volt szükség nagy ügyességre, hogy (magukban az ősi jogra hivatkozva) a pénzt megszerezzék. A villát palánkkal vették körül; a rádiót és a működésképtelen televíziót a nagynéni mellé temették képernyővel és hangszóróval kelet felé. Bűntudat nélküli, iránytalan és kristálytiszta rettegés telepedett rájuk, mint egy ragadozó madár. A kender leveleit pipába tömték; este puszta kézzel szaggatták szét a néni falra aggatott perzsa bokharáit. Blyde behajlított könyökkel, lehunyt szemmel táncolt, majd villámgyors mozdulattal a háta mögé sújtott a tükörre. Nem találják a sötétben a fülbevalót. Hajnalodik, az ég alját türkizkék lángok nyaldossák. Connie fekete kendőt csavar Blyde vérző csuklójára. Blyde fáradtan nevet, kimegy, és a ciszternába hajítja a fülbevalót. Detektoros helikopter ereszkedik a felszínre. A pilóta kiszáll, csípőre tett kézzel a napba bámul. Lehajol, egy fényes kavicsot kotor elő a hamuból. A szobrok szeme betemetett kút, gondolja. Mikor újból emelkedni kezd - egyenesen a Napba -, a monitoron kihunynak a betűk. A DIÁK P. a tiszti főiskola bejáratánál áll, sötéten, mint az ifjú Che Guevara. Elszánt, de intelligens. Tudok egy pókot, mondja az őrnek. Mikor az őr felnéz, állcsúcson üti. Tudok két pókot, gondolja. Összeráncolja a homlokát. Az a megmagyarázhatatlan érzés keríti hatalmába, hogy külön néz a két szemével, külön hall a két fülével. Az utolsó pillanatig megpróbál látvány maradni. Jól megfonták az idegeit, még mindig nem menekül. Könnyed, a lába alig érinti a földet, külön érzékeli a páros és a páratlan oldalt, mintha egy vastag vászonba hasítana bele. Tudok két pókot. Befurakszik a csődület közepébe. A tűznyelő, a legtöbb tűznyelővel ellentétben, akik „okádják” a tüzet, ténylegesen megeszi a lángokat. Szenvedő arcot vág, megroggyantja a térdeit, de a dereka egyenes, mint Mohamed ujja, és a bugyogó hátuljából lángcsóva tör elő. Jólesőt ordít, a közönség összecsapja a tenyerét. Mikor megcsörgeti P. előtt az obulussal teli turbánt, P. a fülébe súgja: tudok két pókot! A kadétiskolánál?!
