Új Dunatáj, 2004 (9. évfolyam, 1-4. szám)
2004 / 4. szám - Garaczi László: Connie és Blyde
Garaczi László • Connie és Blyde 7 Ott, ott! Ideje erényeinket latba vetni! A tűznyelő összekapja a cókmókját, és a segédje fejére vág: hordd el magad! P. nem néz oda, nem bírja az értelmetlen erőszakot. Füleinek radarja most veszélyt jelez; a Kézművesek utcájának két végét megszállják a kozákok, már rángatják is egy mamlasz fiú bajuszát. R, hogy tessék nekik, megpróbál buta arcot vágni. Az a megfoghatatlan érzése támad, hogy két orrlikával külön érzi a lócitromok és a csizmák szagát. A paripa feje idomtalan, szemei kicsik, ágyéka horpadt, fara csapott. Az álruhás R! üvölti a kozák, és felé döf a pikájával. P. eltakarja az arcát, ebben a pillanatban időtlenül és tökéletesen önmaga, ajkán a jól ismert végtelen mosoly. Tudok három pókot, mondja, és elájul. Szennyvíz csöpög felülről a nyakába, fölriad. A többieket úgy teszik fogollyá, hogy kizárják őket, gondolja. Az elítéltek foga fekete, töredezett, hiányos a csersavtól; kifőzik a dohányt, azt isszák. P. úgy tesz, mintha nem hallana és nem látna, és nem hallanák és nem látnák őt sem. Átkopog a tűznyelőnek: az isten és a sátán szavak egy fogalomból erednek, csak a magánhangzókban térnek el. Elszánt, de intelligens, mint annak idején a tiszti főiskola bejáratánál. A bilincs helyét dörzsöli a csuklóján; finom érzékkel regisztrálja, hogy a teremben rejtett mikrofonok rögzítenek minden hangot. Beleköhög a mikrofonok torkába, belebámul a kamerák pupillájába. Olyan hangtalanul közelíti meg a pódiumot, hogy az már maga rebellió. Ne provokálj, mondja fáradtan H. a bársonyszék mélyéből. Te a mi emberünk vagy, csak még nem mondták meg neked, nehogy túl sokat tudj, az rád nézve is veszélyes lehet. A terror életben tart, leegyszerűsíti feladatainkat. Tudok bárom pókot, mondja P. Jól van, fiam, most eredj. A kapu előtt turbulens jelenetek, vad ribillió. Minden sejtjével érzékelik a vakuk villanását, mégis úgy tesz, mintha nem látna semmit, és őt se látná senki. Keresztülfúrja magát a tömegen; lőtt seb a sokaság testén. Szalad, lábain ólomsúlyok, tüdeje ki akar szakadni. A házak elmaradoznak mellette; mintha egy vastag vászonba hasítana. Istenem, zihálja, meddig tart még?
