Új Dunatáj, 2004 (9. évfolyam, 1-4. szám)

2004 / 1. szám - Lajta Erika: Három tárcanovella

Lajta Erika • Három tárcanovella

29- Nem megyek még. Várok! - nézett rá apám az órájára. - Nem hiányzik nekem, hogy az idén is a kezembe nyomják a vörös zászlót, ahogyan tavaly.

Szemem kerekre nyílt az ámulattól. Szóval tavaly az apámnak megengedték, hogy vigyen egy vörös zászlót? Olyan igen-igen nagy, több méter hosszú és széles vörös zászlót? De hisz ezt el se mondta nekem, mert ha elmesélte volna, biztos emlékeznék rá.

Irigység fogott el. Szívesen vittem volna én is egy vörös zászlót, csak hát nem sok esélyem volt rá, hisz egyelőre kisebb voltam, mint maga a zászló. Meg hát az ilyen kiváltságokat nyilván ki kell érdemelni.- De hát, apuka, miért nem akarod vinni a vörös zászlót? - kérdeztem meg apámtól.

Anyám fojtott hangon rászólt az apámra:- Vigyázz, miket beszélsz a gyerek előtt!

Apám dörmögött valamit, ami vagy magyarázat volt, vagy káromkodás, vagy talán mindkettő, anyám pedig megsimogatta a fejemet, és odasúgta nekem:- Tudod, hogy szegény apukának lumbágója volt. Kiújulhat a betegsége, ha olyan nehéz zászlókat cipel. Vigyék a zászlókat a fiatalabbak. Olyanok, akik jobb erőben vannak. Nem igaz?

Cinkosan össze akart kacsintani velem. De én nem kacsintottam vissza neki. Éreztem, hogy mellébeszél. Mintha bizony nem jártunk volna ki hetente a stadionba az apámmal, s olyankor nem vitt volna egy óriási zászlót a kezében, csak az nem vörös volt, hanem tarkabarka, s anyám azt hímezte rá gyöngybetűkkel, hogy: Veszprémi Vasas.

Labdázni kezdtek velem. Eredetileg úgy volt, hogy anyámmal fogok felvonulni - „az ő kollektívájukkal” -, ám apám kölcsönkért anyámtól. Azzal, hogy ha a gyerek (ez én voltam!) vele lesz, holtbiztos, hogy nem sózzák rá a vörös zászlót, hiszen akkor ki vigyázna rám.

Láttam, hogy anyám egy kicsit fél rábízni engem az apámra, de végül engedett. Apámmal mentem ki az ünnepségre.

Mint egy felhúzott búgócsiga, olyan volt a város. Tetőtől talpig májusba öltözött. Egyes utcák ugyan kihaltan tátongtak, máshol viszont a lázasan sistergő tömeg tekintélyes nagyságúra duzzadt - mintha maga a zaklatottság, a féktelen rendbontás, a feje tetejére állított hétköznap lenne az ünnep.

A vörös zászlókat már kiosztották, mire Veszprém szívébe: a megyei tanács épülete elé értünk. Apámnak sikerült megúsznia a zászlócipelést. Helyette viszont