Új Dunatáj, 2004 (9. évfolyam, 1-4. szám)
2004 / 1. szám - Lajta Erika: Három tárcanovella
30 Űj DUNATÁJ • 2004. MÁRCIUS majdnem a kezébe nyomtak egy transzparenst. Ezen a következő feliratot betűztem ki: „Békét a világnak!” Apám azonban a transzparens cipelése alól is felmenttette magát. A felmentő ok - ezt minden álszerénység nélkül állíthatom! egyértelműen én voltam! Többen körém gyűltek, rám mosolyogtak, és gratuláltak apámnak, milyen szép kislánya van. Nekem bezzeg senki se gratulált, hogy milyen szép apám van. Még fel se ocsúdtam igazán, amikor egy léggömböt nyomtak a kezembe. Apám jól oldalba bökött, sőt elő is mondta, mit kell mondanom. S én engedelmesen megismételtem:- Köszönöm szépen. Hurkapálcikákra ragasztott papírzászlócskákat hoztak, piros-fehér-zöldet és vöröset vegyesen. Kértek, hogy válasszak közülük. Mivel a zászló-ügyet nem beszéltük meg apámmal, nem tudtam, mit tegyek. Fogadjam el őket? Vagy utasítsam vissza? És ha visszautasítom, milyen indokkal?- Nem kérek zászlót! - böktem ki végre.- Nem kérsz? - csodálkozott a zászlókat kínáló néni. - De hát nézz körül! Mindenki kezében van zászló. Neked miért ne kell?- Csak! A néni megrökönyödve nézett apámra. Apám zavarba jött, és erélyesen rendre intett:- Dehogynem kell a zászló! Vedd el ezt a szép vörös zászlót, és köszönd meg szépen a néninek!- Nekem nem kell vörös zászló! Már majdnem elárultam, miért nem kell, amikor észrevettem, hogy apám keze ökölbe szorul, és a legcsúnyább nézésével tekint rám. Egyenesen rám parancsolt:- Erika, kislányom, légy jó! Ne makacskodj! Azonnal vedd el azt a gyönyörű vörös zászlót! És vegyél egyet a piros-fehér-zöld zászlók közül is!... Úgy, ni! Ügyes vagy! Tudtam én, hogy hallgatsz az okos szóra. Látványosan megcsókolt. Én húzódoztam, eszem ágában se volt, hogy visszacsókoljam. Az egyik kezemben ott dagadozott az „Éljen május elseje!” feliratú léggömb. A másik kezemben ott lengett a vörös meg a piros-fehér-zöld zászló. Arra már nem volt kezem, hogy az apám kezét is megfogjam. A karomnál fogva vonszolt magával. Bömbölt a hangszóró. Katonazenekar játszott, pattogó ritmusú indulókat, mozgalmi dalokat, s az éktelen zenebonából kihallott az én legkedvesebb hangszerem, a trombita is. Sokat mentünk, közvetlenül a zöld tornadresszbe öltözött sportolók
