Új Dunatáj, 2004 (9. évfolyam, 1-4. szám)
2004 / 1. szám - Lajta Erika: Három tárcanovella
28 Új Dunatáj • 2004. március Lajta Erika HÁROM TÁRCANOVELLA Vörös zászló leng, lengeti a szél Előbb tudtam meg, hogy egy szocialista állam polgára vagyok, mint azt, hogy ez a szocialista állam történetesen Magyarország. Túlzók persze, de ez a túlzás nem túlzás: gyerekként a megyei tanács előtti parkban, ahol a pillangókat és a galambokat kergettem, egy Lenin-szobor óvó tekintete vigyázta minden léptemet; ha sétálni vittek a szüleim, Vorosilov és Tolbuhin szovjet tábornokokról elnevezett utcákon át mentünk; ha pedig ünnep volt, a szélben versenyt lobogtak a piros-fehér-zöld és a vörös zászlók. A vörös zászlók nekem sokkal jobban tetszettek. Hatalmas lángnyelveknek láttam őket, amelyek a levegőt nyaldossák, és ha egyszer igazán erőre kapnak, fel is falják. Különösen azután nőtt meg előttem a tekintélyük, miután a nemzetiszín zászlókkal egy kicsit meggyűlt a bajom. Az óvodában le kellett rajzolni a magyar zászlót. Elővettem a színes ceruzáimat, de mivel a zöld színűnek kitörött a hegye, piros-fehér-kék zászlót rajzoltam, s a kék részhez nyilat húztam, aztán nyomtatott betűkkel odaírtam: ZÖLD. Az óvó néninek nem tetszett a rajzom. Nem értette meg, hogy ha a kékre oda van írva, hogy zöld, akkor az zöld. Pár hónap se telt bele, s a vörös zászlókkal támadt kellemetlenségem. Május elsejére virradt. Ez igen nagy ünnep volt. Az édesanyám szerint még az én születésnapomnál is nagyobb. Az emberek ilyenkor fel szoktak vonulni. Nemcsak sétáltak, ténferegtek, mint máskor, hanem mindenki egy helyen gyülekezett, várt a sorára, és akkor indult csak meg egy irányba, amikor jelt adtak, hogy lehet menni. Anyám a legszebb ruhámba öltöztetett. Nyafogtam és kapálóztam, mert ami szerinte a legszebb ruhám volt, azt én ki nem állhattam. Persze nekem kellett meghátrálnom, hiszen ameddig az ember gyerek, sajnos már a külsejében is szolgaian tükröznie kell a szülei elképzeléseit.- Indulnod kell, szívem, mert elkésel! - kopogott be anyám, a még mindig a fürdőszobában borotválkozó apámhoz. Furcsamód, május elsején sose együtt mentek a szüleim, hanem mind a ketten valami kollektívával, vagy mifenével vonultak fel, ahogyan azt a beszélgetésükből kivettem.
