Új Dunatáj, 2004 (9. évfolyam, 1-4. szám)
2004 / 3. szám - Dobos Gyula: Illés Lázár: Disszidensnaplóm (Szemle)
Dobos Gyula • Szemle 79 ILLÉS LÁZÁR: DISSZIDENSNAPLÓM* 1957 Évtizedeken keresztül a hivatalos megítélés szerint 1956-ban Magyarországon ellenforradalom zajlott. Aki ezt nem így élte meg, másként vélekedett, az vagy börtönbüntetést szenvedett közreműködéséért, hitéért, vagy idegen földre menekült, vagy megalkudva sorsával, beletörődve helyzetébe keserűen magába zárta véleményét. A politika érdekében a valóság eltorzításával, történések elhallgatásával, de mindenképpen az események egyoldalú bemutatásával válogatták a megjelent kötetek dokumentumait. Az árnyaltabb történelemi kép kialakításában mindig is fontos szerepe volt a memoárirodalomnak. A rendszeresen napi feljegyzéseket készítők évtizedekkel később megjelentett munkáikban olyan korhű adalékokkal gazdagították az ismeretanyagot, amely a valóság teljesebb, objektívebb megítéléshez alapvetően szükséges volt. Az 1989-es rendszerváltást követően az 1956-os forradalom árnyaltabb, valósabb bemutatásra is megnyílt a lehetőség. A kialakult helyzet segített megszólalni olyanokat, akik évtizedekig hétpecsétes titokként őrizték múltjukat. Korábban csak a legszűkebb környezetük, néha az sem tudott arról, hogy volt valami szerepük, kötődésük nemzeti szabadságharcunkhoz. Ilyen kötetnek vélem Illés Lázár 1957-es disszidensnaplóját. A szerzőt több mint negyedszázada ismerem, évekig közeli munkatársként dolgoztunk a Babitsban, de ’56-hoz kötődéséről, ’57-es „disszidálásáról” csak 2001-ben szereztem tudomást. Ekkor keresett meg, kérte tanácsomat a 18 évesen készített naplóval kapcsolatban, amelyet egykori kedves barátja, Sántha Gergely ígéretéhez híven nemcsak megőrzött, de 42 év után eredeti csomagolásban a bukovinai székelyek 2000. évi világtalálkozójára magával is hozott. „Ez a kis vándorló csomag, amely számomra, még inkább családtagjaim és mindazok számára, akik tudtak róla, már-már a feledés homályába veszett, vagy majdnem a mesék világának elemévé vált. Létezése alig volt hihető. Most előkerült a messzeségbőr - írta a kötet utószavában. Javasoltam, hogy adja be helytörténeti pályázatra, vagy szerezzen támogatókat, mert a nyomdai költségek egyre borsosabbak. A megoldás végül családi összefogással magánkiadás lett. Gyermekei és a Völgységi Tájkutató Alapítvány támogatásával, Szőts Zoltán szerkesztésében a Völgység Nyomdában, 2002-ben látott napvilágot ez a másfélszáz oldalt meghaladó terjedelmű kötet. * A két recenzió Tolna megyei első kötetes szerzők munkáit mutatja be. (Szerk.)
