Új Dunatáj, 2004 (9. évfolyam, 1-4. szám)
2004 / 3. szám - Hegedűs Krisztina: Jogi kultúrák a III. évezred küszöbén
60 Új DüNATÁJ • 2004. SZEPTEMBER Hegedűs Krisztina JOGI KULTÚRÁK A III. ÉVEZRED KÜSZÖBÉN* Mi is az a jogi kultúra1, hogyan fejlődött és alakult napjainkig, egyáltalán, hogyan definiálhatjuk a kultúra és a jog fogalmát, van-e kapcsolat a két fogalom között? Előadásunk a magyar jogi kultúra alakulása és fejlődése tükrében keresi a választ a fenti kérdésekre, melyeknek vizsgálatát nemcsak az elmúlt 10-13 év eseményei, eredményei, hanem a közeljövőben megvalósuló uniós csatlakozásunk is aktuálissá, szükségessé tesznek. A jog és a kultúra között folyamatos kapcsolat, kölcsönhatás áll fenn, hiszen mindkettő átitatja a másikat. Egyrészt a jog része az adott társadalom kultúrájának, másrészt jogrendszerek sem léteznek anélkül, hogy a társadalom kultúrája át ne hatná őket. A jogi kultúra hosszú fejlődési folyamat eredményeképpen alakult ki. Négy összetevő, egyenrangú elemre2 bonthatjuk a jogi kultúrát - írott/élő jog, intézményi infrastruktúra, jogilag releváns magatartási modellek és a jogtudat -, melyek együttesen minősítik azt. Az írott és az élő jog (law in books) a j ogi kultúra első elemei, melyek alatt a törvényekben megjelenő jogot illetve a jogszabályok lakosság általi speciális értelmezését értj ük. Jogi rendszerváltásunk nagy tömegű j ogalkotást igényelt, ezt támasztja alá az a tény is, hogy a parlament 1990 és 2000 között több mint 1406 törvényt fogadott el. E nagy szám ismeretében feltehetjük a kérdést: mennyire hatékony és milyen minőségű ez a joganyag, figyelemmel a módosításokra is? Egyszerűbben fogalmazva: a bevezetett jogszabályok mennyisége nem ment-e minőségük rovására? A jogalkotás minősége tartalmi oldalról közelítve azt jelenti, hogy a jogalkotó mennyire tudja megoldani jogpolitikai céljait, mennyire tudja megragadni azokat a társadalmi szituációkat, relációkat, melyek a szabályozás szükségességét támasztják alá. Formai oldalról megközelítve a jogalkotás minősége azt jelenti, hogy a jogalkotás terméke az új társadalmi-jogi tartalomnak megfelelő jogi formákat mennyiben tartalmazza, mennyire tudta ezt kidolgozni a jogalkotó. A jogalkotónak figyelemmel kell lennie továbbiakban az adekvát szabályozási módszerekre, a legiszlációs technikára, a hatékonyságot garantáló szankciókra, valamint a törvényhozási etikára is, hiszen a képviselők Janus-arcú lények a politikum színpadán. Ez egyrészt megnyilvánul akkor, amikor jogalkotóként figyelemmel kell * Elhangzott 2003. október 15- 16-án, a Pécsi Tudomány Egyetem 80. évfordulójára rendezett nemzetközi konferencián. A szerző 2004. júniusában fiatalon, tragikus hirtelenséggel elhunyt. (Szerk.)
