Új Dunatáj, 2004 (9. évfolyam, 1-4. szám)
2004 / 2. szám - Heilmann József: Irodalom és nemzeti önismeret - Görömbei András könyvéről
80 Űj Dunatáj • 2004. JÚNIUS Heilmann József IRODALOM ÉS NEMZETI ÖNISMERET {Görömbei András könyvéről) 2003-ban a Nap Kiadó Magyar Esszék sorozatában jelent meg Görömbei András akadémikus újabb tanulmánykötete, mely az irodalomtörténész és kritikus ezredfordulón keletkezett tanulmányait és kritikáit gyűjti egybe. Görömbei professzor úr, akit a modern magyar irodalom és a kisebbségi magyar irodalom kiváló ismerőjeként tart számon a szaktudomány, könyvében nemzeti elkötelezettségű irodalomszemléletéhez híven, meggyőző erővel, közösségi-nemzeti felelősségtudattól áthatott hitvallását jól tükrözve bizonyítja a téma iránt érdeklődő számára, hogy az irodalom nem pusztán Tart pour lart-tevékenység. Az alkotás nem csak esztétikaiművészeti produktum, hanem a minőség mércéjének valóban megfelelő (élet)művek az egyetemes és magyar kultúra részeként ember- és közösségformáló erőt jelentő értékek, melyek a művészet autonóm, belső törvényszerűségeit nem tagadva a nemzeti tudat és önismeret hiteles megnyilvánulásai. A közösségi küldetésű irodalomszemléletet valló szerző tanulmánykötete tartalmilag jól strukturált, áttekinthető munka. Huszonnégy tanulmánya logikusan rendeződik három nagy fejezetre. Az elsőbe, ahogy azt a fejezet címe is jelzi (A magyarságtudomány útkeresései), Görömbei András a magyarságtudomány és a kisebbségi irodalmak problémakörével általánosan foglalkozó, túlnyomórészt elméleti kérdéseket feszegető öt tanulmányát gyűjtötte egybe. Ezekben átfogó érvénnyel értekezik az irodalom és az anyanyelv nemzet- és magyarságmegtartó szerepéről, különös tekintettel a kisebbségi magyarság sorsára és irodalmára. A kötet második fejezetében Létérdekű irodalomszemlélet cím alatt a debreceni irodalomtudós elődre, Barta Jánosra emlékező, az ember és tudós előtt tisztelgő, az életmű értékeit számba vevő írások mellett a huszadik századi magyar irodalom két mélyen nemzeti elkötelezettségű gondolkodójának és művészének, Németh László és Illyés Gyula munkásságának szentelt tanulmányok olvashatók. Ez a fejezet a két nagy huszadik századi író nézetein és művein konkretizálva igazolja a tanulmánykötet első fejezetében összefoglalt elméleti megállapításokat. A könyv harmadik fejezetében (Pillanatképek az ezredfordulón) a tanulmányíró az ezredforduló magyar irodalmi terméséből jó érzékkel válogatva ad műfajilag is sokszínű képet irodalmunk legújabb már ismert vagy az irodalmi köztudat által még kellőképp fel nem fedezett értékeiről.
