Új Dunatáj, 2004 (9. évfolyam, 1-4. szám)
2004 / 2. szám - Tüskés Tibor: Naplójegyzetek, esszék Mészöly Miklós műhelyében
56 Űj Dunatáj • 2004. JÚNIUS Naplójegyzetek (1950-1962) címmel. A tévedésből kiszedett anyag tartalékolását az is indokolta, hogy a Jelenkor szerkesztősége 1963. januárjától a folyóirat havonkénti megjelenését tervezte. Megjelent a Jelenkor 1962. évi decemberi száma, benne - Kassák Lajos nonfiguratív rajzai, Bertha Bulcsú, Bohuniczky Szefi, Fodor András, Károlyi Amy, Lázár Ervin, Major Máté, Weöres Sándor írása mellett - Mészöly Miklós naplójegyzete; és kitört a botrány. Maga a lapot kiadó megyei tanács elnöke közölte felháborodását a szerkesztővel. „Kedves Miklós, az én fejem még a nyakamon van” - írtam Mészölynek. (1962. dec. 28.) - „A Tiéd? Mert akik látták a decemberi számot s benne naplójegyzeteidet, aggódtak értünk. A pécsi, helyi elektromosságot levezette a három Kassák-rajz, egyelőre csak amiatt volt mit hallgatnom. Többek között a tanácselnök, Palkó Sándor érdeklődött hosszú félórán át telefonban esztétikai nézeteim felől. Dehát tudod, ez a decemberi egy olyan »mindegy«, »mindent bele« szám volt. Csak az előre is gondoló szerkesztő számított arra, hogy ha megússza ezt, akkor legyen gyúlékony anyag a jövőre is. S mivel láthatóan sikerült átvészelni a pécsi válságot s egy még tevékenyebb és erőteljesebb szerkesztőséggel folytathatom immár a »függetlenített« munkát egy havi lappal, rövidesen sorra kerül a decemberi számból kimaradt naplójegyzetek közlése is. Hát a boldog új esztendő kívánása mellé ezt a jó hírt teszem oda asztalodra.” A Mészöllyel kapcsolatos vádat később közöltem az íróval (1963. jún. 10.): „»elmulasztottuk« a naplójegyzetek kritikai kommentálását s ezt többen és több helyütt szóvá tették.” Míg Mészöly Miklós azt fontolgatja (1962. dec. 30.), hogy ha szükséges és sor kerül „a korrektúrában levő második napló-jegyzetek” közlésére, akkor „esetleg kiegészíthetem újabbakkal; a szerint, hogy mikor s mennyi helyed lesz rá”, az 1963. évi első szám tördelésekor a szerkesztő úgy dönt, hogy a naplójegyetek „maradék” részéből az akkor már havonta megjelenő folyóirat januári számában közöl részletet. Ez a közlés a kézirat „ártatlanabb” része, és főként falusi emberek miniportrésorozatából állt. Mészöly Miklós közben a naplójegyzetekből további kéziratot küldött, és a szerkesztőt biztatta (1963. febr. 19.): „A naplóval gazdálkodj úgy, ahogy jónak látod, mindenesetre keverd a kevésbé érdekeset az »érdekessel« - a második eresztés (falusi mozaik) önmagában nem hatott elég »erősen« - nem gondolod?” A levelezésben később is szóba kerül a naplójegyzetek közlésének a kérdése, pl. Mészöly Miklós 1963. febr. 22-én kelt levelében: „Van még, ugye, múltkorról is kiszedett jegyzet anyag? Megkérlek, ha összeállítod a következő eresztést, küldd el úgy egységesen a közlendőnek a korrektúráját - régit, újat vegyest - esetleg a régebbiekből húznék, hogy ne hígítsuk az anyagot; - a régebbiek közt az az érzésem,
