Új Dunatáj, 2003 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2003 / 2. szám - Ujlaky István: Nagy Imre és Alexander Dubcek
Uilaky István • Nagy Imre és Alexander DubCek 51 én döntöttek Moszkvában a magyar forradalom leveréséről, a magyar kormány viszont november 1-én hozta meg fent említett döntéseit - állítja Borhi László történész. Ugyanezt erősítik meg Mark Kramer amerikai történész kutatásai is. Akkor miről van szó? 1) Hruscsov belpolitikai okokból, saját sztálinista „héjáitól” tartva, saját hatalmát féltve akart erőt felmutatni (az 1964-es „kis októberi forradalom” - Kun Miklós kifejezése - alapján nem is alaptalanul félt). 2) minden szocialista ország a beavatkozás mellett emelt szót; még a Nagyhoz politikailag leginkább közel álló Tito és Gomulka is elárulta a magyar ügyet. 3) Fischer Ferenc szerint szerepet játszhatott tisztán katonai tényező is: hazánk területéről középhatótávolságú rakétákkal elérhető a NATO-tag Olaszország 4) a szuezi válság miatt III. világháború fenyeget. 5) a birodalom presztízs-szempontjai 6) A szovjet vezetés „leírta” Nagy Imrét, mert nem tartotta elég erélyesnek, úgy látta, nem ura a helyzetnek. 7) Az amerikai jegyzék megnyugtatta a szovjet vezetést: az USA nem fog közbeavatkozni. A teljes kép kedvéért még egy megjegyzés. Az Egyesült Államok és a Nyugat hazánkat sorsára hagyta. Hogy Magyarországért nem merte egy világháború kockázatát vállalni, érthető és helyeselhető. De akkor miért nem ez hangzott el a Szabad Európa rádióban? Miért a fegyveres ellenállásra való biztatás? Összefoglalva: a magyar forradalom a szovjet-amerikai és a szovjet-jugoszláv viszony, valamint a katonai egyensúly, a szuezi válság és a szovjet belpolitika bonyolult politikai sokszögébe került. Volt-e, aki ezt képes lehetett átlátni 1956-ban Magyarországon? 11. A hatvanas évek közepétől Csehszlovákiában gazdasági reformtapogatózások folytak - akárcsak Magyarországon. Nyers Rezső szerint az Óta Sik irányította, formálódó csehszlovák reform ikertestvére volt a magyarországinak - ez tehát nem lehetett oka a szovjet vezetés haragjának. Bár Dubcek, Cernik és a prágai tavasz tett néhány tétova lépést nyugati kapcsolatai erősítésére, ez nem volt jelentősebb, mint a hasonló magyar vagy román lépések. Csehszlovákiának nem kellett kérnie a szovjet csapatok kivonását, mint hazánknak 1956-ban, a Varsói Szerződésből való kilépés és a semlegesség pedig a prágai tavasz idején fel sem merült. Csehszlovákiában orosz- vagy szovjetellenes közhangulat sem volt. Mi hívta hát ki Moszkva és a „testvéri” szocialista országok ellenszenvét? Kieran Williems szerint három dolog: nem deklarálták világosan Dubcekék a párton belüli balos, brezsnyevista vonallal való szövetséget. Nem léptek fel Moszkva kérése ellenére sem a cseh másképp gondolkodók ellen. Végül, néhány megalázó találkozás után Dubcek igyekezett kerülni a Brezsnyevvel való érintkezést, háromszor is elutasí-
