Új Dunatáj, 2003 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2003 / 3. szám - Borbély Sándor: Sipos Lajos Babits-dolgozatai (kritika)
82 Úr Dunatát • 2003. szeptember Borbély Sándor SÍPOS LAJOS BABITS-DOLGOZATAI Szakmailag igencsak igényes tanulmánykötet jelent meg Sipos Lajos tollából {Új klasszicizmus felé..., Argumentum Kiadó, 2002). A fedőlapra idézett Babits-cím előzékenyen tájékoztat arról is, hogy a szerző minden írásában a Szekszárdon született költő alkotóműhelyében vizsgálódik. Talán mottót is lehetett volna kölcsönözni Babitstól: „Miután fölfedeztük a világ sötétebb oldalát: most újra fölfedezni hozzá az egész világot, s maga teljességében, elhanyagolt lelkiségével s már-már elfeledett fényességeivel együtt: mi más ez, min út az új klasszicizmus felé?” A jól szerkesztett tanulmánygyűjtemény vezető írása: arcképvázlat Babitsról, pontosabban a lírikus emberi és művészi indulásáról. Alapkutatásainak eredményét aztán a szerző jól hasznosítja újabban kiadott biográfiai könyvében is {Babits Mihály, Elektra Kiadóház, 2003). Sipos Lajos nagy körültekintéssel és kellő tapintattal korrigálja, kiegészíti Kardos Pál korábbi életrajzi monográfiáját (1972). Jelen kötet hat szép versértelmezést is tartalmaz, fontos Babits-gondolatok kerülnek górcső alá {Zrínyi Velencébe; Esti kérdés; A könnytelenek könnyei; A gyémántszóró asszony; Balázsolás; Jónás imája). Majd mindegyik műelemzésben a filológus végül fölibe kerekedik a versrajongónak. Különösképpen így van ez a Móricz Zsigmondnak ajánlott sorok esetében, mikor a szerző akkurátusán bemutatja a szövegváltozatokat is. De igen autentikus a babitsi életmű egyik kulcsversének, a Jónás imájának interpretálása. A szerző mozgósítja szellemi erőit: kitűnően asszociál a többi Babits-versből, a Biblia tételeiből és más filozófiai eszmélkedésekből. Sipos tanár úr versrecepciója javarészt hagyományos. A közvetlen befogadói élményen túl, fölöttébb érdekli a mű születésének történelmi-társadalmi körülménye is. Előszeretettel gyűjti össze, majd szálanként vizsgálja az alkotáslélektani motívumokat, szívesen lesi meg a művész vegykonyhájának titkait. Ezekhez a titkokhoz tartoznak a versalakító tényezők, a költészettani kellékek, a verselés sajátosságai is. így lesz nála teljes a „líraiság természetrajza”. Tudományos állásfoglalásaiban Sipos Lajos tanárosan pedáns. A Nyugat világirodalmi összefüggéseinek felrajzolásában viszont eléggé önkényes. Tárgyszerűbb lett volna ragaszkodni csak azokhoz az európai alkotókhoz, akiket tényleg ismertek a „nyugatosok”. Ebben az értelemben például Mandelstam szót sem érdemel, az orosz irodalomból, német közvetítéssel, akkor már inkább a Tyutcsev- és a Fet-analógiák az értékelhetők. Komparatisztikai meggondolásból pedig az
