Új Dunatáj, 2003 (8. évfolyam, 1-4. szám)

2003 / 3. szám - Fried István: "Krúdy háza" (tanulmány)

50

ÚT PUNATÁr • 2003. SZEPTEMBER

vén a Krúdy-magatartás jellemzéséül az irónia eszközeit sem mellőzi. Lírizálódás és irónia ebben a prózában komplementer jelenségek. Annál is inkább, mert egyetértéssel hivatkozhatok Mekis D. János fontos megfigyelésére, arra nevezetesen, hogy a Szindbádhazamegy által megrajzolt írófigura és írói/irodalmi szituáció részint önértelmezést „sugall”, részint kijelöli az említett regénysorozat előszövegét (egy szuverénül felfogott Krúdy-életműben és művész-magatartásban), részint (ön)életrajziság és modernitás egymásba kapcsolódásának esélyeiről hoz hírt. Mekis D. János így ír: „A Szindbád-figura mint irodalmi alak megalkotottsága Márainál a fikcionálás autográfkonnotációit hívja be az értelmezésbe; az írásról szóló terjedelmesebb rész például, midőn a megértő megokolás retorizált mondatszerkezetét ismétli periodikusan („írt, mert...”), joggal olvasható a Szindbád hazamegy szövegalkotójának poétikai hitvallásaként is. Szindbád mint karakter „Márai” önéletrajzi //z-jének képzetébe íródik vissza, mégpedig oly módon, mely egyszerre kínálja föl egy írás-alakzatban rekonstruált szereppel való azonosítás lehetőségét, és az értelmezésnek azt az útját, mely egy írásmód történeti-kulturális beágyazottságának fikcionálva újraalkotó megértését észrevételezi.”5

Mindehhez két megjegyzést fűznék hozzá:

1. A Szindbád hazamegy hosszas előkészületek után született meg, s ez előkészületek egyfelől az adekvát regényalakzat érintett kísérleteinek során fokozatosan teljesedtek ki (a Sirályban önmaga ellen fordul a kísérlet), másfelől az anyaggyűjtésben felhalmozódott tárgyi-életrajzi vonatkozásokból telik a regényen túl a szintén már érintett prózai kisformákra is. Ezek összeolvashatok a regénnyel, amely nyitottnak bizonyul, így az összeolvashatóság a regényben csupán epizodikus, illetőleg hiányzó (bár többnyire odaérthető, máshonnan kiegészíthető) részekre játszik rá, újabb szövegcsoportot alkotván a szöveg variabilitására derít fényt.

2. A Szindbád hazamegy szövegéből ugyan kitetszik, mily bensőséges, mondhatni személyes viszony fűzi Márai Sándort (műveit) Krúdy Gyulához (műveihez), de az (ön)életrajziságnak nem ezek a „referenciális” mozzanatai vihetnek közelebb egy produktív értelmezői állásponthoz, hanem a Mekis említette6 több lapon át, azonos grammatikai fordulatokkal jelzett „betét”, amely írás, emlékezés és modalitás egymásra értése révén jelöl ki egy olyan elfogadást, befogadást igénylő interpretációt, amelynek segítségével a Márai-mű egyszerre nevezhető meg „Krúdy-regényként” és „Márai-regényként”, illetőleg a Krúdy-figura írásfelfogása hitelesítheti a Márai-írásfelfogást. Más oldalról szemlélve: a regény tárgyi hitelessége, azaz a térbeliség ellenőrizhetősége sem akadálya annak, hogy a Szindbád-fi-