Új Dunatáj, 2003 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2003 / 3. szám - Fried István: "Krúdy háza" (tanulmány)
Fried István • Tanulmány 47 Fried István „KRÚDY HÁZA"* (Márai Sándor a Krúdy-sorsú írásról-íróról) nyitott szemmel, tudományos biztonsággal látta mindennek céltalanságát, a romlandóságát, a meztelenségét, és élete végéig ideálokat keresett. Élete példája lehet annak, hogy nem lehet okos fejjel megöregedni.” (Krúdy Gyula: A rejtélyes doktor)' Krúdy irodalmi „megrögződéséhez” Márai Sándornak Krúdy-regényként számon tartott, valójában a Krúdy élet/műnek csupán külsőségeire épített regényes pályarajza erőteljesen hozzájárult. Olyannyira, hogy a Krúdy-alteregóként elkönyvelt, ám sokkal inkább a századfordulós modernségből fikcionált író-hajós-úriember figura élethelyzetei, szerelem- és létfelfogása kapnak alakot a Krúdy-életművet végigkísérő novellákban. Ezeket a markánsan megszerkesztett köteteket aligha lehet ráolvasni a Krúdy-életrajzra, egyáltalában a kronológiai szempont nem igazít el a Szindbád-alak értelmezésekor; feltehetőleg produktívabbnak bizonyulhatna az említett élethelyzetek és szerelemfelfogás (ezen keresztül az önmeghatározások) együvé rendezése. Talán nem tévedek nagyon, ha Márai Krúdy-felfogását is akképpen kísérlem meg fölvázolni, hogy a személyiségre ismerés esetlegességében ott rejtőzhet az adatokként, tényékként elfogadott biográfiát tekintve bizonyosságot játszó, ám e bizonyosságot zárójelek közé tévő „kutató” kísérlete a megcélzott individuum létrehozására. Azaz: a referencialitás jogosultsága mellett és ellen egyként érvelő megfontolások egyszerre segítik és ássák alá az írói személyiségrajzot, mintegy a bizonyosság és bizonytalanság között lebegtetve a személyiség megteremtődésének esélyeit. Ilyen értelemben Márai a Szindbád hazamegy című regényben rájátszik a Krúdy-legendáriumra éppen úgy, mint a Krúdy-élet helyszíneire, vagy éppen a Krúdy-regények térbeliségére, valós és „fikcionált” helyszínekre, megalkotván azt a regényteret, amelyben újra játszatható egy virtuális Krúdy-biográfia. Természetesen a gondos „anyaggyűjtés”, a Krúdy-regények „azonosított” helyszíneinek végigjárása és nem utolsósorban a Krúdy-„nyomok” föltérképezése inkább az olvasót orientáló elbeszélői magatartásról hoz hírt, mint az életrajziságot előtérbe helyező szerzői megnyilatkozásról. Már csak azért is, mivel * 70 éve halt meg Krúdy Gyula.
