Új Dunatáj, 2003 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2003 / 3. szám - Fried István: "Krúdy háza" (tanulmány)
48 Út Dunatát • 2003. szeptember Márai „magyar irodalomtörténete”2 (amiként a Szindbádhazamegy írói seregszámlája is tanúsítja) „látomás” a XX. század magyar irodalmáról, szinte Krúdy-figurák bolyonganak egy virtuális térben, íróságuk, költő voltuk egy metaforikus folyamatban lesz/lehet jelentésessé. Márai kisprózájának (^í négy évszak, Ég és föld) íróportréi olyan személyiségek megképződését teszik lehetővé, akik egyéniségüket írói hírnevüknek, a róluk kialakult képzeteknek köszönhetik, és - képletesen szólva - egy „ikonosztáz”-ban kerülnek egymás mellé. Az írói hírnév ebben az esetben úgy értendő, hogy életük epizódjai, „legendájuk” azonosulnak mindazokkal az általános jellemzőkkel, amelyekkel az olvasók, a kritikusok a műveket felruházzák. A továbbmondás, a portréalkotás lendületében azonban a Márai-kispróza stilizációs eljárásai érvényesülnek, a magas fokú retorizáltság szembesül mindazokkal a trivialitásba húzó tényezőkkel, amelyek a referencialitásból fakadhatnak, esetünkben az életrajzi vonatkozásokból. A századfordulós polgár-művész ellentét sokféleképpen tematizálódik Márai író-portréiban, az általa fölvázolt költő-arcképek azt sejtetik, hogy az arckép tulajdonosainak kilépése a banalitások, az inautenticitások világából immár nem a romantikus művész-elképzelés jegyében történik, hanem a különféle világokból való emigráció révén (mint például Turgenyevről és Thomas Mannról írva), vagy éppen elutasítva a „korszak” beszédmódját, elvárásait az irodalommal szemben (ekképpen minősít Márai Péter Altenbergről szólva), és ebbe a sorba lép be az a Krúdy, aki Márai közreműködésével részben hasonul a regényeiben foglaltakhoz, bár nem a regényalakokhoz. Pontosabban szólva: Márai Krúdy-írásainak előszövegeiként Krúdy-textusok nevezhetők meg. Még másképpen kifejezve: Márai úgy tesz, hogy egy Krúdy-világ, a Krúdyalak konstrukciója tulajdonképpen egy Krúdy-világ, a Krúdy-(ön)arckép rekonstrukciója. És e rekonstrukció szinte arra szolgál, hogy elfedje a konstrukciót; Márai szövegei ekképpen imitációs aktusként kísérlik meg magukat elfogadtatni, és ennek révén lesz át/újra-értelmezhetővé a Márai-szövegen keresztül láttatott Krúdyszöveg, Krúdy-életrajz (amely szövegesülve juthat egy alternatívát sugalló jelentéshez). Márai Szindbád hazamegy című regényére készülve nemigen támaszkodhatott jól adatolt, alaposabb Krúdy-életrajzra, ellenben a Krúdy-életrajzra tapadt hiedelmekből, félreértelmezésekből kikerekedett Krúdy-legendárium eltéríthette volna az irodalmi kalandregény irányába. Nem könnyítette meg helyzetét az sem, hogy a Krúdy-életmű az 1930-as években még igencsak föltáratlan volt, fontos művek nem jelentek meg kötetkiadásban, a publicisztikából csupán néhány, nem túlságosan terjedelmes könyvnyi anyag volt ismeretes; s bár az 1920-as esztendőkben