Új Dunatáj, 2003 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2003 / 1. szám - Farkas Zsombor: "Itt a jövő előttem!" - "...aztán a többit majd meglátjuk"
Farkas Zsombor • „Itt a lövő előttem! 67 — Hát eléggé az. Szeretjük egymást. Szóval nekem nem minden a szex! Persze azé ilyen huncut dolgok megtörténnek!. — Tekintsünk előre egy kicsit! Beszélnél a terveidről? Hogyan képzeled el a jövőt? — Tervek? Le akarok érettségizni. Hát most lesz egy kis-érettségink, hát ott eldől minden. Szóval ebben az évben tanulnom kell, mint az állat! Utána főiskola! — Mennyi az esélye ennek szerinted? — Figyelj, hogy ha tanulok, akkor nem gond! — Mennyire fogod tudni megoldani a lábad okozta problémákat? Mennyire lesz ez probléma? — Hát figyelj, ha... Hát nem tudom, hogy hogy van a főiskolán. Szerintem megoldható ott is. Nem lesz belőle baj, mer a főiskolán má nem azzal foglalkoznak, hogy milyen a külsőm; ott má inkább az ész dolgozik. Hát ha meglesz egy diplomám, akkor meg má fogom magam, azt megyek valahova dolgozni. Hát nem tudom, remélem valahogy megoldható... — A tágabb környezetben, az utcán például mit tapasztalsz? Hogyan fogadnak el, kapsz-e valamilyen segítséget? Hogyan reagálnak az emberek? — Hát ilyen negatív dolgot eddig még nem vettem észre, mer hát ugye nem is figyelem, de szerintem nem törődnek azzal, hogy sánta... vagy béna... vagy nem tudom, mi... ügyefogyott... vagy nem tudom... „Nézd má azt a hülyét!”... ilyet még nem. Segítséget viszont szoktam kapni. Nem lenézően foglalkoznak velem az emberek, nem azt mondják, „e nézd má azt a hülyét, oda megy, azt vesz valami szart!”... szóval a kiszolgáló nem azt mondja, hogy „Bazd meg, figyelj má, hagy segítsek!” — Összehasonlítva az Egyesült Államokat és Magyarországot, hol éreztél inkább olyan negatívumokat, megkülönböztetéseket, amelyek a lábad miatt értek ? Ebben a tekintetben van különbség a két társadalom között? — Persze hogy van különbség, van! Van különbség! Hát ott jobban odafigyelnek arra, hogy milyen körülmények között élsz. Hiába vagy például... Most mondok egy példát, visszatérve az amerikai iskolára. Volt egy tanár, aki tolókocsiba volt, és úgy tanított. Aztán beszélgettem vele, kérdezgettem, hogy hogy bírja. Mondta, nagyon rendesek vele a diákok. Ott nem úgy megy, hogy hú most akkor lenézzük még a tanárt is, hanem segítenek neki... vagy... nem tudom... szóval... hát ha ő kibírta úgy, hogy tanít és tolókocsiba van, akkor én is ki fogom bírni! Mer nem nézik le, mer nagyon rendes tanár, meg ugye, segítik, amibe tudják őt is. — Magyarországon akkor rosszabb a helyzet? — Hát itt... itt nem hiszem, hogy segítenék azt a tanárt, mint odakint.
