Új Dunatáj, 2003 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2003 / 1. szám - Farkas Zsombor: Szintén zenész - a rendszerváltás egy sorsa
Farkas Zsombor • Szintén zenész 37 jött a... behívóm... és akkor bevonultam katonának;., és akkora dobos mega baszszusgitáros együtt maradtak, és akkor... — De katonaság után folytatta még, nem? — Persze... persze... akkor egyből jöttem vissza a Taverna bárba... azt hiszem, visszamentem megint a Grillbe... utána ismét a Kazamatába... ennyi az életem... és most itt tartok... Nagyon őszinte vagyok: én most nagyon pesszimista vagyok! A rendszerváltás óta egyfolytába pesszimista vagyok. Én nekem teljesen mindegy. Nézd, én nem utálom se a Fideszt, se az MSZP-t, és teljesen semleges vagyok. Szavazni se voltam. Érted, történt velem ez a dolog, én félre álltam, és most nézem, hogy mi történik velem is, másokkal is. Én nem foglalok állást, nem is foglaltam... Az lenne az igazi megoldás, hogy a szórakozóhelyeket ismét állami tulajdonba vennék, és élőzene lenne, mint a régi rendszerbe. Ezeket a szórakozóhelyeket újra meg kellene nyitni! És akkor így helyre állna a rend, mer nagyon-nagyon sok zenész, van, jó zenészek... és olyanok, akik betegek, és nem tudnak eljönni parkot gondozni meg virágokat ültetni. Zenélni még el tudnának betegen, de má így... Nekem minden megterhelő fizikailag. Hát én gyerekkorom óta csak a hangszer mellett ültem meg a zeneiskolába jártam... hogy akkor nekem 42 évesen ilyen dolgokat kelljen csinálni?! Hát ez iszonyú! Egy buszmegálló, egy cigaretta és egy néhány perces szóváltás. Egy beszélgetés, egy ember, egy sors. Olyan élet, amelyet hallgatni sem volt egyszerű - hát még megélni! Nem lehetett egyszerű, de unalmas sem. Egyszerre csodálatos és iszonyú; egyik pillanatról a másikra a társadalom perifériájára kerülni. Tanulni, aztán közhasznú foglalkoztatottként dolgozni. Cigánynak lenni, és megélni. A rendszerváltás vesztesének lenni, szégyenkezni. Nem ő az egyetlen. Az 1990-es rendszerváltás a társadalom igen széles rétegét tette tönkre, és talán a cigányság a rendszerváltás legnagyobb vesztese. Ők azok, aki nem tudták felvenni a versenyt a piaci viszonyok átalakulása során. Számukra a demokráciában való boldogulás inkább jelent nehézséget, élet-halál harcot, mint nagyszerű, felhőtlen életet. Ők nem tudtak örülni az újonnan kapott szabadságjogoknak, hiszen mondhatni, „rájuk nem is vonatkoznak”. Nem rendelkeztek elég anyagi és kulturális tőkével ahhoz, hogy fel tudják venni a versenyt a piacgazdaságban. Vesztesek. Ők semmit nem nyertek. Az éremnek mindig két oldala van; ők állnak azon az oldalon, ahol a rendszerváltás csak nehézségeket okozott, ahol életeket, sorsokat tört ketté. Nemjános az egyetlen. Rengetegen vannak, de ő „szintén zenész”.
