Új Dunatáj, 2003 (8. évfolyam, 1-4. szám)

2003 / 4. szám - Németh Attila - Rihmer Zoltán - Harmati Lídia: Babits Mihály személyisége

Németh - Rihmer - Harmati • Babits Mihály személyisége

15

buta, csak én nem.”2 Magányosságától maga is szenvedett, ahogy az 1911-ben született Egy szomorú vers című versében írja:

Nekem nem volt barátom, tőlem mindenki fut, társaim elkerültek mint idegen fiút, idegent, megvetettet, ki mindég mostoha, kit senki sem szerethet, nem is szeret soha.

Magányosnak születtem, baráttalan vagyok, így lettem, ami lettem, mindentől elhagyott, mindég szenvedésre vitézül víni kész: magányosság vitéze, magam ellen vitéz, [...]3

Elemi iskolás éveit így festi le az Utca, estefelé című versében:

[...] Ki látta

pécsi utcán a kis Babits Misit, sötétedő pécsi utcán, a nagy rajztáblával, öt után, mert énekóra is volt? Szegény kisfiú - legkisebb az osztályban - ment szédülve haza, [,..]4

A pécsi ciszter gimnáziumban már sokkal nyitottabb; magányossága oldódik, kedélye kifejezetten javult. Tizenegy éves korában már lapot is szerkesztett.5 A tizenhét éves korában írt, pap-tanáraival csipkelődő, rímelésében Petőfire emlékeztető verse, a Diák-nóta is kifejezetten jó hangulatot tükröz.

Még azt mondja a bölcs páter Kétszínűségébe:

Sohse nézzek lány szemébe,

Kancsó fenekére.