Új Dunatáj, 2003 (8. évfolyam, 1-4. szám)

2003 / 4. szám - Németh Attila - Rihmer Zoltán - Harmati Lídia: Babits Mihály személyisége

16

Üj DUNATÁJ • 2003. DECEMBER

Hagyjam édes hajnaléltem Múlni gyümölcs nélkül,

Máskép Isten vétkeimmel Soha ki nem békül.

Már ha néked szép tavasznál Jobban Ízlik hó, fagy:

Csak parancsolj tenmagadnak,

Eb ura fakó vagy.

Én tovább is ifjú éltem Gondtalanul élem,

Hűlt szívek fagyos fejéhez Magamat nem mérem.

Tarts sokáig, tarts örökké Édes ifjúságom,

S hagyd szívemre, hogyha eltűnsz,

Tűzni szép virágom.6

Az önképzőkör aktív tagja és egy ideig (a nyolcadik gimnázium első félévében) sikeres alelnöke volt. A hetedik osztályban - egy kivételével - az összes díjat megnyerte.7

A középiskolai éveire a költő így emlékezett vissza: „Elsőben én voltam a legjobb tanuló, megkaptam az osztályaranyat. Olyan nagy tekintélyem volt a pajtásaim között, hogy iskola után a gyerekek [...] végig kísértek egész hazáig, sokszor csak azért, hogy hallgassák amit beszélek, olyan bölcs beszédek voltak. A másodikban elhanyagoltam magamat, és harmadikban egészen rossz tanuló lettem, hármas lettem. Negyedikben beláttam, hogy ez nem megy tovább így, mert megbukom, és elkezdtem őrülten tanulni, és ötödikben megnyertem az osztályaranyat, ami nagyon nagy dolog volt, hogy valaki még egyszer felküzdje magát, ha már egyszer elhanyatlott. Akkor meghalt az apám. Ismét rossz tanuló lettem, és nem lettem jeles érett, csak jól érett [...]” - mesélte később Szabó Lőrincnek.8

Nagyon készségesen és önzetlenül segített társainak - elsősorban latinból. „A korzó, a flört, az akkor divatos fenszterlizés Miskát nem érdekelte. Csak a klasszikusok. [...] A sakkozás és az a gyönyörű könyvtár vonzotta, melyet nagybátyja hosszú évtizedeken keresztül egybegyűjtött.” - így emlékezett egyik osztálytársa, Gebhardt József.9