Új Dunatáj, 2003 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2003 / 4. szám - Németh Attila - Rihmer Zoltán - Harmati Lídia: Babits Mihály személyisége
14 Új DUNATÁJ ■ 2003- DECEMBER Németh Attila - Rihmer Zoltán - Harmati Lídia BABITS MIHÁLY SZEMÉLYISÉGE* Babits karaktere összetett, több személyiségvonásból áll össze egységes egésszé. A költő önvallomásai és a kortársak emlékei alapján - legalábbis felnőtt korában - introvertált (befelé forduló), alapvetően szorongó, túlérzékeny, kényszeres, depresszióra hajló személy volt. A fentiekben semmi pejoratív nincs, csak az átlagtól eltérő karaktervonásait nevesítettük. A babitsi életműhöz ilyen személyiség tartozott. Ha más személyiség lett volna, akkor más művek születnek. Ugyanabban a korban másképp szólalt meg Ady, Kosztolányi vagy Juhász Gyula. Közös volt bennük a tehetség, de különböző volt a személyiségük. „Tudatosan tűztük ki feladatunkul irodalmunk fölgazdagítását. Erősebbé, modernebbé, tartalmasabbá akartuk formálni. Fiatalkorunk dacára teljesen tisztában voltunk a céllal; de más-más út vonzott” - írta Kosztolányival kapcsolatban Babits.1 A személyiség döntő kihatással van mind a megszületendő alkotásokra, mind az egyén sorsára, mind az esetleges pszichiátriai betegségére is. Egy introvertált emberből nem lesz sose forradalmár, s egy borderline vagy hisztrionikus személyiségből is nehezen válhat szerzetes vagy filozófus. A major depressziós betegeknél sokkal gyakoribb a depresszív személyiség, illetve az ennél súlyosabb, már betegségnek tekinthető disztímia, mint a nem depressziósoknál. Depresszív személyiségvonások, depressziós hajlam Babits magába forduló, félénk, alkatilag sovány, gyenge fizikumú gyermek volt. Szülei szemében ideális kisfiú lehetett, mert szófogadó, szorgalmas, okos és nagyon jó volt. „Én egy mintagyerek voltam, annak éreztem magamat. Hogy nekem a legkiválóbb és legnagyszerűbb embernek kell lennem, abban egy percig sem kételkedtem, nem is tudtam az eredetét ennek az érzésnek, hogy egészen más vagyok, aki felülről nézek a többiekre.” A tökéletességbe csak egy dolog nem illett bele; az, hogy magányos volt - már akkor is. „Nagyon magányos gyerek voltam. Pajtásaim nem voltak, vagy ha voltak, tekintélyt igyekeztem tartani. Mindig meg voltam győződve, hogy mindenki * Részlet NÉMETH Attila - RIHMER Zoltán - HARMATI Lídia, Babits Mihály pszichopatológiája cími tanulmányából, mely 2004-ben az Akadémiai Kiadó kínok és álmok közt...’’. Czeizel Endre, Gyerens György, Harmati Lídia, Németh Attila, Rihmer Zoltán, Sipos Lajos, Szállási Árpád Babitsról cími kötetben jelenik meg.
