Új Dunatáj, 2003 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2003 / 4. szám - Kelevéz Ágnes - Pienták Attila: "...Nem kívántam ennek részese lenni" - interjú Rába Györggyel
,Nem kívántam ennek részese lenni” • Interjú Rába Györggyel 9 tulajdonképpen az rajta múlt. Nagyon jól ismerte Babits életművét, ismerte a körülményeket, de amit publikált, azt az ember azért kritikával kellett, hogy olvassa, bár ez minden irodalomtudósra, irodalomtörténészre amúgy is kötelező.- A kézirattár témájához visszakanyarodva: tudjuk-e, hogy mi volt a rendezőelv Török Sophienál, melynek alapján bizonyos részeket zárttá nyilvánított?- Az én megítélésem szerint annak a zárt anyagnak, amit most említett, a kulcsa Török Sophie naplója volt, amely rendkívüli és közvetlen intimitásokat tartalmazott az ő magánéletéről. Aki naplót ír, azért meg akarja örökíteni az életét, ugyanakkor - legalábbis amíg él -, nem mindig akarja nyilvánosságra hozni és nyilvánossá, publikussá tenni. Én ennek a Török Sophie naplónak tulajdonítom, hogy az a zárolt anyag keletkezett; az hogy a Szilasi-kötet hasonlóképpen nehezen hozzáférhető volt, ebben nyilvánvalóan már Baschnak a meggondolása játszott közre, megítélésem szerint.- De vajon mi? Talán el akarta titkolni, hogy Babitsra milyen költők hatottak?- Hát természetesen, amit előbb elbeszéltem, abban is ez volt, és áperte kimondódott, tartott attól - tulajdonképpen meg lehet érteni -, hogy egy olyan időszakban, amikor Babits többé-kevésbé még, anatéma alatt állt, hogyha Babits forrásairól, hatásokról beszélünk, akkor az Babits értékcsökkenéséhez vezethet, és ő védte Babitsnak az integritását, az ő elképzelése szerint. Az más kérdés, hogy ez a felfogás egybevágott a pozitivista gondolkodással, és én nem így fogtam fel a dolgot, de meg lehet érteni az ő álláspontját.- Még mindig a hagyatéki részhez visszatérve: az is rejtély, hogy milyen szempont alapján válogatott Török Sophie Babits kötetei közül, melyek maradjanak az ő lakásában. Hiszen végül fönn maradt a Babits-könyvtárból mintegy ötszáz kötet, aminek egy része ma Szekszárdon van, másik része fönnmaradt a Széchényi Könyvtárban. Nézegettem ezeket a könyveket, és nem jöttem rá semmiféle követhető rendezőelvre.- Török Sophie maga nem volt már olyan idegállapotban, hogy az követhető lett volna. Teljesen fölborult idegrendszer volt akkor már, úgyhogy logikát keresni az ő elhatározásaiban, rendszerezéseiben, teljesen hiábavaló. Az ösztönös volt. Én legalábbis nem tudok erre érdemben úgy válaszolni, amit maga remél.- Tarthatunk attól, hogy nagyobb mennyiségben semmisültek meg a hagyatékból könyvek, kéziratok?- Biztosan. Tudjuk azt, hogy a hagyatéknak egy része Pannonhalmára került, másik része az Akadémiai Könyvtárba került. (Ugye jól emlékszem, hogy itt is, ott is volt?) Most hirtelenében nem tudom, hogy melyik letéti helyen, de Török Sophie dohányt is helyezett el...
